Túrák Magyarországon
https://www.youtube.com/channel/UCiyaTSX6imJZNwllIlqHr_A

Májustól a Duna-parton sétálva, vagy az ártérre beevezve gyakran érezhetjük úgy a fűzfák alatt, mintha eleredt volna az eső. Ha jobban szemügyre vesszük a fölénk magasodó ágakat, kis habcsomókat figyelhetünk meg. Népiesen a nyálhabot kakukknyálnak is nevezik. Ez a hab védi meg a tajtékos kabóca lárvákat fejlődésük alatt. Potrohuk végét kidugják a tajtékból. A hab megvédi őket a kiszáradástól és az ellenségeiktől. A madaraknak sincs gusztusuk kivadászni őket. A habból kifejlett kabócaként bújnak elő. A tajtékos kabócák a növények nedvével táplálkoznak, és ebből készítik a habos anyagot is.

Készítette: Bakó Gábor
2021. május 11.

Az MME (Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület) rövidke videóját érdemes megnézni, amelyben megleshetitek, hogy mocorognak a kis kabócák a habban, sőt, még kifejlett példányokat is láthattok.



Téged is köpködnek a fűzfák? A kakukknyál az oka

Tavasszal és nyár elején a fák alatt sétálva biztosan te is tapasztaltál már esőcseppszerű égi áldást, akkor is, amikor épp egy darab felhő sincs az égbolton. A fura jelenség forrása a fákon található nem túl gusztusos képződmény, a kakukknyál. De valóban a kakukk köpködte össze a fákat?

A válasz: nem. A kakukknak igazából semmi köze nincs ehhez a bizarr habos képződményhez, amely ebben az időszakban főként fákon fedezhető fel, de akár bokrokon, lágyszárúakon, rétek növényein, fűszálakon is felbukkanhatnak.

A népnyelv nevezte el kakukknyálnak, de hogy miért, azt eddig nem sikerült kiderítenünk, viszont ami biztos, hogy ez az érdekes habcsomó a tajtékos kabócák műve. És hogy még inkább összezavarjuk a képet, még csak nem is nyálról van szó, hanem ürülékről.

-- A tajtékos kabócák lárvái növényi nedvekkel táplálkoznak, amelyből kiszűrik a hasznos tápanyagokat, majd a megmaradt folyadékba szappanszerű váladékot és levegőt pumpálva megszabadulnak tőle. Az így keletkezett tajtéknak nevezett hab pedig bár végtermék, mégis hasznos funkciókat lát el.

A lárvák ezt ugyanis maguk köré ürítik, és ebben a váladékban éldegélnek addig, amíg teljesen ki nem fejlődnek, így egyrészt megvédik magukat a kiszáradástól, másrészt attól, hogy maguk is táplálékként végezzék. Merthogy ehhez a buborékos nyálhoz nemcsak mi emberek nem nyúlunk szívesen, hanem a rovarevő madarak és egyéb állatok se piszkálnak inkább bele.

Érdekesség, hogy a kabócák közül sokan nem ciripelnek. A Magyarországon előforduló pár száz kabócafajból csak öt az énekes kabóca, és tajtékos kabócából is csak néhány faj él hazánkban. A leggyakoribb tajtékoskabóca-fajunk a fűzfakabóca, és talán a kakukknyál elnevezés innen is származhat – a szerkesztőségi tipp legalábbis ez.

Mivel fűzfákkal főként vízparton találkozhatunk, ahol sok helyen van nádas is, abban pedig nádirigók, ahol pedig nádirigó fészkel, ott megjelennek a kakukkok is, akik előszeretettel csempészik tojásaikat a nádirigók fészkébe. És mivel a fészkelés tavasszal, nyár elején zajlik és a tajtékos kabócák is ilyenkor „haboznak”, ezért lehet, hogy a régiek a folyamatos „kakukkolást” összekötötték a nyálszerű képződmények megjelenésével. De persze ez csak egy spekuláció, ha valaki tudja a kakukknyál elnevezés valódi eredetét, az írja meg nekünk!
https://www.turistamagazin.hu/hir/teged-is-kopkodnek-a-fuzfak-a-kakukknyal-az-oka