Régebben gyakran vetették a szemünkre, hogy a Fototipp.hu cikkei kissé „elitista” megközelítéssel beszélnek a fényképezésről és a kezdők számára ritkán közlünk írásokat. Amennyiben az „elitista” megközelítés azt jelenti, hogy minden körülmények között törekedjünk a technikailag legjobban kivitelezett fotó elkészítésére, amely a legjobban adja vissza az általunk elképzelt (vizualizált) képet, nos akkor igen „elitisták” vagyunk. Azonban azzal nem értek egyet, hogy a kezdő fotósokkal nem törődünk. Ez a cikk is jó példa ez utóbbira.

A tájkép hálás téma, és talán az egyik olyan ága a fényképezésnek ahol könnyen és viszonylag gyorsan lehet szép képeket készíteni. Ezért aztán a kezdő fotósok legtöbbje megpróbálkozik a tájképfotózással. Ebben az írásban megpróbáltunk összegyűjteni néhány ötletet/tippet amelyek segíthetnek abban, hogy kezdő fotósként is egyedi, technikailag tökéletes és esztétikus képeket készítsen a kedves olvasó. A ötletek sora persze nem lehet teljes. Ha a bárki úgy gondolja, hogy ki tudja egészíteni egy ötlettel, vagy tippel akkor ne tétovázzon, szóljon hozzá.

Fordítsunk időt a téma/helyszín megismerésére

A jó tájkép nem csak egyszerűen „történik”. Bár azt mondják, hogy a jó kép titka „F8 és legyünk ott (F8 and be there)” de ezért általában ennél többre van szükség. Minél jobban ismerjük a helyszínt, annál nagyobb esélyünk van arra, hogy az elkészített kép nem csak egy egyszerű képeslap lesz. Ha van rá lehetőségünk, a fotózás előtti napon járjuk be a helyszínt, fényképezőgép nélkül. Keressünk témákat, készítsünk jegyzeteket. Vigyünk magunkkal iránytűt és határozzuk meg, hogy merre kel és merre nyugszik majd a nap. Nézzünk utána annak is, hogy a hold hol és mikor lesz látható.

Használjuk ki az „arany órát”

Tapasztalati tény, hogy a tájképfotózáshoz a legjobb fények a napnyugta és napkelte előtti és utáni egy-egy órában vannak. (Persze ez függ a földrajzi helyszíntől és az évszaktól is. Például Izlandon nyáron kb. 6-6 órányi kitűnő fény van és másik 6 órányi használható.) Az alacsonyan álló nap fénye kiemeli a táj struktúráját, a hosszú árnyékok érdekes rajzolatokat hoznak létre. Napközben nagy eséllyel ütközhetünk olyan problémákba, mint a túl nagy kontraszt és a lapos jellegtelen táj.

A horizont nem a kép közepére való

A kezdő tájképfotósok szinte ösztönösen teszik a horizontot a kép közepére. Pedig nem oda való. Döntsük el, hogy a képünkön mi a hangsúlyosabb, az ég, vagy a föld, és ennek megfelelően helyezzük el a horizontot.

Részlet az egész helyett

A tájképfotózásban az egyik leggyakrabban elkövetett hiba, hogy a fotós felmászik egy domb/hegy tetejére és megpróbálja a teljes látványt egyetlen képen megörökíteni. Sokkal eredményesebb, ha inkább kiválasztunk egy részletet és azt helyezzük kiemelt helyre, köré komponáljuk a képet, ezáltal adunk a nézőnek egy olyan pontot, amire koncentrálhat. Gondoljuk el, melyik az érdekesebb, ha egy virágos mezőt fényképezünk le, vagy a virágos mezőn kiválasztunk egyetlen virágot és a mezőt háttérnek használjuk.

Merjünk piszkosak lenni

Általában igaz, hogy egy adott témáról jobb képet tudunk készíteni, ha lehasalunk és alulról fényképezünk, vagy ha felmászunk egy magasabb helyre pl. egy fára és madártávlatból fotózunk. A siker titka, hogy olyan szemszögből mutassuk meg a témát, ahogy hétköznapi körülmények között az egyszerű szemlélő nem láthatja.

„Várjunk az égre”

Ne valami égi beavatkozásra gondoljunk, arról van szó, hogy a szép ég kulcsfontosságú a jó tájképhez. Hiába gyönyörűek a fények, és hiába választottunk ki egy különleges nézőpontot, ha az ég jellegtelen akkor jó eséllyel a kép is az lesz.

Állvány, állvány, állvány (és távkioldó)

A tájképfotózás két legfontosabb kelléke az állvány és a távkioldó. A tájképek legtöbbjénél általában azt szeretnénk, hogy az előtér és a háttér is egyformán éles legyen, ehhez viszont nagy mélységélesség kell, azaz szűk blende. A szűk blendéhez pedig hosszú záridő és stabil fényképezőgép. Ha már állványon van a gépünk, akkor mindenképpen használjuk távkioldót, mivel akármennyire is finoman nyomjuk meg a gépen az exponáló gombot, mindenképpen bemozdítjuk egy kicsit a gépet.

Ha otthon hagytuk a távkioldót, akkor szükségmegoldásként használhatjuk a gép időzítőjét. A legtöbb modern gépnek van egy rövidebb időzítése ilyen célra. Az állvány és a távkioldó mellett még egy dolgot tehetünk a tökéletesen éles kép érdekében - amennyiben van a gépünkön - akkor használjuk a tükörfelcsapást. A tükör felcsapódása okozta bemozdulás, különösen teleobjektívek használata esetén okozhat gondot. (részletesebben itt olvashatunk a tükörfelcsapásról).

Ha az objektívünkön, vagy a gépünkön van képstabilizáló rendszer, azt mindenképpen kapcsoljuk ki. Akármit is mondanak a gyártók, az állvány és az IS (VR) nem férnek meg egymással.

Az állvány használatának még egy fontos előnye van. Lelassítja a kép elkészítésének folyamatát, jobban átgondoljuk, hogy honnan fényképezünk és ezáltal a kompozíciót is gondosabban választjuk meg.

Tanuljuk meg használni a polárszűrőt

A digitális fotózás világában szinte mindegyik hagyományos szűrő emulálható az utómunka során - a polárszűrő kivételével. A tájképfotózásnál sokan úgy gondolják, hogy a polárszűrő csak arra jó, hogy az ég kékjét sötétítse, így kiemelve a szép fehér bárányfelhőket. Azonban a polárszűrő ennél sokkal többet tud. Segítségével csökkenthetjük a nemkívánatos csillogásokat, legyen szó akár víztükörről, vagy akár a levelek felületén lévő vízről. Mindig legyen nálunk, és ne féljünk használni.

Tévedés azt hinni, hogy a polárszűrőt csak napsütésben érdemes használni. A borult ég fénye ugyanúgy tükröződik a növényeken és ez a tükröződés csökkenti a színek intenzitását. Érdemes a szűrőt a kezünk ügyében tartani és mielőtt fényképeznénk, csak próbaképpen, azon keresztül is megnézni a témánkat. Nem is kell felcsavarni az objektívra, csak tartsuk a szemünk elé és forgassuk meg legalább 90 fokban, hogy lássuk a hatását. Fontos, hogy nem mindegy melyik oldalát tarjuk magunk felé, ugyanúgy kell tartanunk, ahogy az objektívre is feltennénk.

Ne bízzuk magunkat a fénymérőre

A tájképfényképezés lassú, átgondolt tempója szinte kínálja a lehetőséget, hogy manuális módban exponáljunk. Készítsünk a fénymérő által javasolt expozíció mellett néhány sötétebb és néhány világosabb felvételt is. Akármennyire is fejlett a gépünk „intelligens” fénymérője, esztétikai érzéke egy csepp sincs. Nem tudja eldönteni, hogy az adott kép esetleg kissé alul vagy felül exponálva néz ki jobban. Ha már az expozícióról beszélünk, fontos, hogy ne bízzunk a gépünk kijelzőjében. Az ott mutatott kép csak halvány utánzata az elkészült képnek.

Le a klisékkel

A kezdő tájképfotós gyakran esik abba a hibába, hogy a már jól bevált kliséket ismétli meg, elkészítve a sokadik képeslapot az adott témáról. Merjünk kísérletezni, játszunk a nézőpontokkal, expozícióval, részletekkel. Mindig arra törekedjünk, hogy a táj olyan arcát mutassuk meg amelyet a hétköznapi ember nem, vagy csak ritkán láthat meg. Alakítsuk ki saját stílusunkat. (Ez utóbbihoz érdemes elolvasni Alain Briot erről szóló írását az Esztétika és Fotográfia sorozatban).

"Ehhez a frappáns cikkhez sok mindent nem igen lehet hozzátenni, hiszen kezdőknek íródott, így akár a félszűrők vagy vakuk alkalmazásának a megemlítése már a haladó szintre vezetne. Néhány megjegyzésem lenne csak kiegészítésként: ugyanarról a témáról  bátran készítsünk a megszokott fekvő formátum mellett álló képe(ke)t is, még ha éppen nem is használunk állványt. Néha izgalmasabb lesz az így elkészített fotó, persze ha megfelelő előteret találunk, amely akár még a főtémává is válhat! (Lásd még: Alain Briot: Esztétika és fotografia I.rész 6/b pont.)

Ha nem egy meglevő keretbe kerül bele, akkor pedig nyugodtan vágjunk bele a képbe, nem kell ragaszkodni a 2/3-hoz. Egy egyébként jól sikerült fotót is elronthatnak a felesleges részletek. (Bár közhelyesen hangzik, de a kevesebb néha tényleg több!) Úgy is divat a panoráma, de lehet akár közel négyzetes is (Ansel Adams-os stílus). A polarizációs szűrő pedig tényleg nagyon hasznos, mivel a színeket is élénkíti, például egy ezernyi árnyalatban pompázó őszi erdőrészlet még fantasztikusabbá válik általa."

Alain Briot: Esztétika és fotográfia sorozat cikkei itt

Bevezetés Alain Briot Kompozíció sorozata fordításához

Írta: Nagy Sándor (nasa@http.hu)

2008. július 27.

A napokban új sorozat első cikke jelenik meg a Fotó Agórán. A Luminous Landscape portálon több, fotóesztétikai kérdéseket elemző sorozat jelent/jelenik meg Alain Briot „tollából”. A neves tájképfotós, fotóművészet-oktató legújabb sorozata a komponálás témakörét vizsgálja részletesen, egy aktív fotóművész sajátos nézőpontjából. Ennek a sorozatnak a fordítását, közreadását iktattuk programunkba. Elhatározásunk indítékait, Alain Briot hátterét, valamint az új cikksorozat előzményeinek elérhetőségét ismerhetik meg, ha továbblépnek.

A Fotó Agóra látogatói nyilván érzékelik, hogy a Világhálón elérhető számos angol nyelvű fotós portál rendszeres olvasójaként, sokat merítek azokból az Agóra cikkeihez. Van úgy, hogy valamely cikk megfogalmazása során számos, különböző helyen és időben megjelent cikkből vett gondolatok szűrődnek át saját tapasztalataimon. Más esetekben egy, vagy néhány cikk adja a mondandóm szilárd vázát. Ez utóbbi esetben mindég utalok a forrás(ok)ra. Nem csak a tisztesség, hitelesség okán, hanem azért is, hogy az angolul tudó látogatók elérhessék az eredeti, többnyire részletesebb, a téma további aspektusait is bemutató cikke(ke)t.

Az angolul nem tudóknak is érdemes követni a linkeket, mert esetleg ott további illusztrációkat, képeket találhatnak.

Egyik kedvenc portálom a Luminous Landscape. Nem csak nekem! A portál kijelzi a látogatók aktuális számát, ami általában 100-200 között van, míg a naponta átlagosan megforduló látogatók számát 40.000-ben jelöli meg. Ezek a számok annak figyelembe vételével is imponálók, hogy az angol nyelvű szöveget világszerte elég sokan megértik. A portál önmagát a tájkép-, természet- és dokumentáló-fotográfia művészetének szentelt legátfogóbb, Világhálón fellehető helyeként határozza meg.

Az összesen több mint 3.500 oldalnyi tartalom egyebek mellett oktató jellegű cikkekből, termékismertetőkből (csak igényesebb gépekről és tartozékokról), technikai  leírásokból, magyarázatokból, vitafórumból áll. Viszonylag barátságos áron videotananyagokat és videofolyóirat-számokat is lehet a portálon vásárolni. A fotózással kapcsolatos kulcsfontosságú (technikai és esztétikai) témákat ismertetnek közérthetően, de meglehetős mélységben az „Understanding” (Értelmezés, Megértés) sorozat cikkei. Jobbára esztétikai kérdésekkel foglalkozó rendszeres rovata van több külső munkatársnak. Ezek egyike Alain Briot rovata, a „Briot’s View”.

Alain Briot az esztétika olyan alapvető kérdéseivel foglalkozik rovatában, amelyekről már nagyon sokan, sokat írtak, de cikkei az avatott fotóművész, tanár meglehetősen szubjektív álláspontját tükrözik. Azokat szinte lehetetlen a szerző mondandójának csonkítása, torzítása nélkül lerövidíteni, átfogalmazni, más szerzők írásaira is támaszkodva átfogalmazni – legalábbis számomra lehetetlen.

Alighanem mások is hasonló véleményen vannak: egy korábbi, 10 részes sorozatának („Aesthetycs and Photography" = „Esztétika és fotográfia”) magyar fordítását közölte a Fototipp.

Briot 2008. januárban új, 8 részesre tervezett sorozatot indított, amelynek főcíme: Composition. Ennek a sorozatnak első (eddig megjelent egyetlen) részét hamarosan a Fotó Agórán olvashatják látogatóink, magyar fordításban (mivel a Fototipp fél év után sem hozta). A fordítás közléséhez természetesen engedélyt kértünk a Luminous Landscape kiadójától és főszerkesztőjétől, Michael H. Reichmanntól.

Alain Briot Franciaországban született, iskoláit ott végezte, ott tanult festészetet, fényképészetet (Ecole des Beaux Art, Párizs). 1986. óta az Egyesült Államokban lakik. „Masters in Fine Art” fokozatát a Northern Arizona University-n szerezte, jelenleg a PhD fokozat megszerzésén dolgozik. A „Southwestern Luminous Landscape” (Délnyugati Fénylő/Ragyogó Táj) szívében él és alkot. 7 évet töltött Chinle-ben (Arizona), a Navajo Rezervátumban, majd 2003. januárban Peoriába (Arizona) költözött.

Innen eléri a Sonoran Sivatagot, a Monument Valley, a Canyon de Chelly és a Grand Canyon mintegy a kertje végében van, különleges fotós lehetőségekkel. Ezek mélységeit tárja fel a művész szemével. Alain Briot képzőművészeti értékű fotókat készít, workshopokat vezet és DVD-tananyagokat készít a kompozícióról, fotók nyomtatásáról és marketingjéről. Az USA egyik legsikeresebb tájkép-fotográfusaként tartják számon. Minderről további információk Alain honlapján, fotóiból kisebb ízelítő, közvetlen elérhetősége.

A sorozat első, bevezető részében a szerző világossá teszi, hogy a kompozíció fogalmát nem az általánosan szokásos szűkebb értelmezés szerint tekinti, amely néhány „kompozíciós szabály” betartására szorítkozik, hanem a fénykép megalkotásának teljes folyamatát, az előbbihez képest jóval szélesebb témakört fog tárgyalni. (Gondoljunk a zeneszerző munkájára, amit ugyanazzal a kifejezéssel komponálásnak nevezünk. Ezen nem csak pl. az összhangzattan szabályainak alkalmazását értjük, hanem a zenedarab egészének megalkotását: az egész darab szerkezetének felépítését, a főtéma dallamának kitalálását, annak variációi kidolgozását, a ritmus, a dinamika meghatározását, stb. Briot ilyen értelmezésben használja a kompozíciót, ezt fogja 8 cikkben ismertetni. – A szerkesztő megjegyzése.)

Különbséget tesz továbbá a tényszerű (valósághű), és a művészi igényű fénykép között, felvázolja azok kompozíciója közötti különbségeket. Leszögezi, hogy a cikksorozatban csak az utóbbival, a művészi igényű fotók komponálásával foglalkozik. Röviden kifejti azzal a széles körben terjedő nézettel, hiedelemmel ellentétes véleményét is, miszerint a „fényképezés halott”, mivel az automatikusan működő digitális fényképezőgépekkel, némi Photoshop ismeret birtokában bárki tud jó képeket készíteni.

Alain szerint a fotó komponálás fontos eszközeit tekintve az automatika csak a rutinmunkát veszi le a fotós válláról, nem veszi át a kreatív tevékenységet. A kreatív fotós által meghozandó döntéseket, egyéni látásmódjához, érzelmeihez igazodó választásokat, művészi döntéseket mégoly fejlett automatika sem képes meghozni, azok nem programozhatók. (Vagy ha programozzák, az a programozó „érzelmeit” tükrözi, nem pedig az alkotó fotós egyéni stílusát, márpedig a művészet lényegét az alkotók egyedi érzelem/stílus-világa adja – a szerk.). A bevezető cikk alapján tanulságos, érdekes sorozatra van kilátás, magunk is érdeklődéssel várjuk a további részeket!

"Örülök, hogy valaki folytatja Alain esszéinek fordítását. Az eredeti engedélyünk az Esztétika és fotográfia sorozatra szólt. Az új sorozattal kapcsolatban várakozó álláspontra helyezkedtünk, mivel fél év alatt csak egy rész készült el belole. Ha ti úgy gondoljátok, hogy belevágtok a fordításba akkor hajrá. Sok sikert a fordításokhoz."
Sefi
Fototipp.hu

(forrás: fototipp.hu, fotoagora.hu)