Bejelentkezés

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

Utitárs klub

Utitárs klub hírei

Czárán Gyula - az utazó történetíró

13 éve | M Imre | 0 hozzászólás

Czárán Gyula különszám

1997. AUGUSZTUS

KI VOLT CZÁRÁN GYULA?

A mai Magyarország természetjáró társadalmában - annak ellenére, hogy a Magyar Természetbarát Szövetség a technikai munkákért adható kitüntetését 1989-ben Czárán Gyuláról nevezte el - csak kevesen tudják a fenti kérdésre a választ. E név legtöbbünknek ismeretlenül cseng a fülében. Pedig kortársai "Oncsásza¹ hercege", majd "Galbena² fejedelme", az őt követő generáció a "bihari turistaság apostola" névvel illette.

CZÁRÁN GYULA Emlékérem

Kiemelkedő technikai munkáért

legalább 5 éves folyamatos tevékenység (útjelzések, turistalétesítmények karbantartása, térképészeti munka)
évente legfeljebb 5 db adható ki

További kitüntetések listája (".doc")

www.freeweb.hu/cziti/tv/kitunt.doc

Az Erdélyi Kárpát Egyesület tiszteletbeli tagja, a Királyi Magyar Természettudományi Társulat és a Magyarhoni Földrajzi Társulat rendes tagja volt. Személye és tevékenysége mégis méltatlanul szinte feledésbe került. Ha ez az ember nem a múltszázadvég Magyarországán, de legalább is nem a magyar vidéken élt és alkotott volna, hanem valahol a Magas Tátrában vagy a főváros környékén - nem is beszélve arról hogyha az Alpok országaiban -, akkor ma menedékház, szobor vagy dombormű hirdetné a nevét és egész biztosan számunkra is ismertebb lenne.

Czárán jurátus korában

Déchy Mórhoz hasonlóan magyar birtokos nemességet nyert örmény család sarja. Mária Terézia idején kerülnek Gyergyóból Arad környékére és Seprősön vásároltak birtokot. Ő is itt született - 150 évvel ezelőtt - 1847. augusztus 23-án. Gimnáziumi tanulmányait Aradon, majd Pozsonyban végezte. Habár a műszaki tudományok felé vonzódott, apja óhajára, a kor szellemének megfelelően jogot tanul, 1865-67-ben Pesten, majd Bécsben. Az első szigorlatot 1871-ben kitűntetéssel végezte. További jogi tanulmányait súlyos betegsége (hólyagos himlő és az azt követő tüdőgyulladás) - ekkor még az antibiotikumok ismeretlenek - miatt abba kellett hagynia. Folytatására már nem volt alkalma, mert apja hazahívta Seprősre, hogy segítsen a gazdálkodásban. Amihez nem volt semmi kedve.

"Íme ennyire jutottam!... Eddig a büntető paragrafusok között turkáltam, most a földdel fogom ezt tenni" panaszolta barátainak elkeseredve.

Vigasztalásul sokat utazott. Járt Ausztriában (Bécsen kívül: Innsbruck, Gastein, Linz, Semmering, Zell am See), Franciaországban (Párizs, Francia-Alpok), Olaszországban (Milánó, Como, Lugánó, Róma, Nápoly), Németországban (Berlin, Charlottenburg, Drezda, Heidelberg, Karlsruhe, Keilheim, Lipcse, Nürnberg, Potsdam, Regensburg és a Rajna völgye), Svájcban (Lucern, Zürich, Rigi-csúcs, Vierwalstadt tavai) volt úti célja, de volt Prágában, Konstantinápolyban, Skuratiban és Helgolandban is. Beutazta Erdélyt és az Al-Dunát.

Seprőstől nincs messze a Béli-hegység³, ahol szabadidejében egyre többet kószál. Innen aztán valóban csak egy ugrás a Bihar, így nem véletlen, hogy elkerül Biharfüredre⁴, a kiépülő püspöki nyaralóhelyre is. Magával ragadja a táj szépsége, a természet varázsa.

Egyre gyakoribb barangolásai során megismerkedik Pethő Gyulával, a Földtani Intézet főgeológusával, akitől rengeteget tanul, nem csak geológiát, de botanikát és zoológiát is.

Igazi turista tevékenysége csak apja halála után, 1890-től kezdődik. A birtokot bérbe adja és Menyházafürdőn⁵ bérel villát, ahol valójában csak télen lakik. Tavasztól őszig a hegyeket járja, erdőn, barlangokban, pásztorszállásokon hál. Egész további életét a turistaságnak, a környék feltárásának szenteli.

1892-ben, 45 évesen, meglett férfi fejjel beiratkozik Selmecen a Bányászati Akadémiára és sikeresen elvégzi azt. Így már tudományosan felvértezve kezd nagyarányú munkájába.

Nem volt könnyű a feladat. A babonás hegyi lakók sokáig féltek tőle. Szép szál, nagydarab ember volt, oldalszakállal, bajusszal. Széles karimájú fekete kalapban, hosszú bő, malaclopó köpenyben, piros flanel ingben és térdnadrágban, hatalmas bottal járt. Nem is csoda, hogy turistát még hírből sem ismerő pásztorok amolyan prikulicsnak hitték. Olyan személynek, aki vihart és istencsapást tud kiváltani, de hogy szemmel veri az embert meg az állatot az bizonyos. Többször meg is kergették, még kutyákat is uszítottak rá. Később, ahogy megszokták, megismerték, meg is szerették.

A hatósággal sem volt sokkal szerencsésebb. Egy alkalommal Verespatak⁶ környékén túrázott Ballauer Kristóf plébános barátjával, amikor a csendőrök elfogták és bekísérték őket. Semmiképp nem akarták elhinni, hogy az egyikük földbirtokos, a másikuk pedig pap. Csak miután az egyik birtokos komája igazolta személyüket engedték el őket, sűrű bocsánatkérések közepette.

Czárán egy későbbi pesti előadó estjén így vallott ezekről:

"Még jól jár, ha csak kinevetik, mint eszelőst, aki járja bolondjában a hegyeket, nem tudni miért; vagy ha gyanús szemmel nézik, mint aki bizonyosan kincset keres; ha megzsarolják, mint akinek sok pénze lehet, hogy ilyen kóborlásokra költi. Még jól jár, mondom ha csak megkergetik és agyon nem ütik, mint garabonciás diákot, aki csatangol, kószál egyik vidékről a másikra, s hordozza fergeteget, földindulást, szárazságot, döghalált, minden bajt faluról falura. Ha a lelkét is kiteszi, el nem hiszi neki semmi emberfia, hogy lehetséges legyen: hegyet mászni, fáradni azért, hogy egy vízesést, barlangot, vagy effélét meglásson.

Ez nem lehet, ilyen bolond ember nincsen, és ha volna, meg kellene kötözni; ez nem keresztény dolog: ebben valami ördöngősség, valami gonosz rejtély lappang; ennek valami titkos rúgója... legvalószínűbb, hogy az ördöggel cimborál s annak segítségével akar kincset találni és így tovább. És még az értelmiségnél sem találunk e vidéken sokkal kedvezőbb véleményt a turistákra nézve. A turistaság, a természetkedvelés itt csak nevetséges hóbort, a civilizációnak egy kinövése, a turista szánalomra méltó bolond, egy csakhogy éppen nem közveszélyes elmebeteg, kit nyavalyája nem enged pihenni s űz erre-arra a világban"...

Mindez nem kedvetleníti el, a megszállottak kitartó szorgalomával rótta a hegyeket. Kereste meg a szebbnél szebb kilátó pontokat, az érdekesnél érdekesebb látnivalókat. Biztos szemmel látta meg a természet apró csodáit is, hogy aztán a látványt másokkal is megossza.

*1 Csontleleteiről elhíresült barlang a Biharban
*2 A Köves-Körös egyik ága, a Bihar-hegység látványos szurdoka
*3 Codru-Moma
*4 Stîne de Vale,
*5 Moneasa,
*6 Roia Montan

Czárán, az alkotó túrista - lásd külön lapon.

CZÁRÁN, AZ ÍRÓ

Nem csak az utak kivitelezésére volt gondja, hanem azok ismertetésére is. Fő műve a "Kalauz biharfüredi kirándulásokra. Függelékül rövid tájékoztatóval a Bihar-hegység egyéb természeti nevezetességeiről". Ez a majd kétszázhetven oldalas kis könyv ma már turistatörténeti ritkaság, belényesen nyomták 1903-ban, Süsmann Lázár nyomdájában. A szerző a kalauzt a "Biharfüred lelkes természetbarátnőinek" ajánlotta. Az útleirás és tájismertető mellett a bevezető részben néhány verses "regulát" is tartalmaz. Sajátos módszerrel, úgynevezett Bihar-lépésben adja meg a távolságokat. A Bihar-lépést, számítás módját - a lejtőn, síkon és a meredeken - a bevezető szövegben részletesen ismerteteti. Ez talán túlságosan részletezőnek tűnik, ám kétségtelenül gyakorlatias megoldás. Ahol a növényzet vagy az időközben bekövetkezett változások engedik, az utak a leírás alapján még ma is követhetők.

Minden útnál kétféle időadattal is szolgál. A leírás elején a szükséges pihenővel, a teljes túraidőt adja. A szövegben pedig egy-egy pont közötti távolság idejét. Ha valaki pihenők nélkül járná végig az ajánlottakat, akkor legalább 300 órát kellene, hogy talpon legyen.

Írt élvezetes turista tárgyú leírásokat az Erdély és a Turisták Lapja hasábjain is. Ezekben egy-egy - főleg bihari - táj (Biharfüred környéke, a Szamosbazár, Dézna stb.) hangulatos leírását adja.

Rendszeresen megjelentek irásai a "Nagyvárad" illetve a "Szabadság" című újságokban. Ezek tárca jellegű rövidebb prózai irások és versek. Témái kedvenc hegyvidékéhez kötődő, sziklaalakzathoz, vízeséshez, hegycsúcsokhoz és más természeti látványosságokhoz fűződő, részben helyi hagyományokat feldolgozó, azt továbbfejlesztő, részben saját fantáziájában született regék.

Ezekből két gyűjteményes kiadás jelent meg "Sztina de Valéi regék" címen. Írásai a mai fül számára archaikusnak tűnnek, de élvezetesek és a szerző széleskörű klasszikus műveltségéről vallanak.

CZÁRÁN, A BARLANGÁSZ

Az előbbiekben említett "kalauz" arról tanúskodik, hogy Czárán Gyulát nemcsak a felszín látványosságai, hanem a barlangok mélységei is vonzották. Több mint húsz kisebb-nagyobb bihari barlang bejárásához ad útmutatást. Nyelvezete sajátos és találó, egyszerűbb és kifejezőbb, mint a magyar nyelvű szakirodalomban meghonosodottak.

"Báb-oknak nevezem a barlang talajából felnyúló, alulról felfelé nőtt képződményeket (a stalagmitokat). Csap szóval jelölöm azokat, melyek felülről nőve lefelé, a barlang mennyezetéről csüngnek alá (stalagtitokat). Azon cseppkő-burkolatok jelölésére pedig, amelyek a barlang falain végigszivárgó vízből képződve, ezeket mintegy páncélszerűleg beborítják, a vért szót használom"

Nevéhez fűzödik a Meziádi cseppkőbarlang feltárása, leírása és jelzéssel történő ellátása és első térképe épp úgy, mint a révi Zichy cseppkőbarlang robbantással való járhatóvá tétele és több más barlang első leírása.

Meziádon egyes járatoknál betűjeleket is használt. A bny betűk benyilót, zsákutcát, az ü betű üreset, azaz különösebb látnivalót nem rejtő járatot jelzett. A helyes utat irányító nyilak mutatták.

Könyvében tanácsot is ad a barlangok bejárására. Többek között felhívja a figyelmet arra, hogy a "barlangok bejárására a szurokfáklya éppen nem alkalmas: mindent befüstől s nyugtalan lobogó lánggal ég. Legcélszerübb a nagy négyágú stearin-fáklya: intenzív szép nyugodt világot ad s 7-8 órát eltart, tehát olcsóbb is amannál. De magnézium-szalag nélkülözhetetlen minden barlangnál: e nélkül az alvilág szépségeit felismerni és megérteni lehetetlenség."

Ezen a vidéken a földalatti (és földfeletti) látnivalók, cseppkő-formák többségének ő a keresztapja. A legtöbb elnevezést a görög-római és a zsidó-keresztény mitológiából merítette. Ezek egy része - annak ellenére, hogy a két világháború közötti és utáni hatalom egyaránt tűzzel-vassal irtotta - a közhasználatba is átment.

A felszínen is folytatott karszt megfigyeléseket. Közvetlenül a halála előtt - már betegen - ment át a kalugyeri Dagadó forráshoz annak megállapítására, hogy időszakos vagy intermettáló, azaz meghatározott időközökben előtőrő, ám télen - nyáron működő forrásról van e szó. 1905. december 14-16. között, a nagy hideg ellenére állandóan a forrás mellett tartózkodott, és azt sikerült megfigyelnie, hogy a forrás minden fél órában most is előtör és visszahúzodik, vagyis nem időszaki, télen is müködik.

Czárán tájolója (Stefanov Titusz felvétele)

CZÁRÁN, AZ EMBER

Gyermeknek jó eszű, szorgalmas volt és szófogadó. E tulajdonságai ifjúkorárban is megmaradtak. Hiába szeretett volna mérnök lenni, hiába vonzotta a műszaki pálya, apja kívánságára jogot tanult. Amikor az apja tanulmányai félbszakítását kérte, zokszó nélkül megtette. A magyaron kívül jól beszélt románul, németül, franciául és olaszul. Széleskörű és alapos klasszikus müveltsége mellett az adott kor természettudományos ismereteivelel is rendelkezett. Szerette a zenét, volt egy sajátos hangszere, a néma zongora, amelyhez, ha megfáradt, többször is leült játszani.

A néma zongora (Stefanov Titusz felvétele)

Sokan zárkózott különcnek tartották, pedig csak a provinciális földbirtokos élet untatta. Akik a túrák során ismerték meg, legendákat meséltek önzetlenségéről és kedélyes humoráról.

Ismerte és tisztelte a természetet: "...nem szabad az embernek - kultúrájában és ennek haladásában elbízakodva - magát a természettől végkép elszakítani, s nem szabad azzal minden összeköttetést felbontania: hanem ellenkezőleg, testi-lelki parancsoló szükség az Édesanyánkkal az érintkezést mindég fenntartanunk. És mi volna erre jobb és könnyebb mód, mit a természet szépségeit feltárni, megismertetni, azokkal foglalkozni, behatásuknak kedélyünket átengedni, s e benyomásokat gondolat és érzésvilágunk bővítésére és kimélyítésére felhasználni? Hiszen készen ajánlja a szépségeket, mintegy ide kínálja nekünk a jó Anya, hogy vele a természettől és a természetestől való elpártolás szülte bajaink ellen orvosságot, újra meg újra felfrissülő munkaerőt, testi, lelki rugannyosságot, egészséget, vígaszt, megnyugvást, újászületést, kiapadhatatlan örömforrást nyújtson."

Rendíthetetlennek tűnt a feltáró szorgalma és munkabírása mindaddig, amíg szívbaja közbe nem szólt. 1906 január 6-án legyűrte a betegség és meghalt. Menyháza fürdő temetőjében helyezték végső nyugalomba. Sok százan kísérték el az utolsó útjára. Nem csak a család, a barátok és tisztelők, a turistatársak de közeli-távoli falvak lakói is szép számmal.

Szádeczky Gyula, tudós barátja és nem egy útján társa így búcsúzott tőle:

..."Nemes életed nem pergett le hiába. Hegy, völgy, erdő, mező és patak századokig büszkén fogja hordozni nevedet, a nép, mely a gyönyörű hegységet lakja, s kit te annyira szerettél, még unokáinak unokáiban is megtartja jóságod emlékét, a kialudt fáklyát, az elejtett hegymászó botot pedig ezer és ezer kar ragadja meg ismét. Lobogtatni fogja a fáklyát, használni fogja a botot nyomdokaidon útmutatásod szerint mindaddig, míg a természet csodás szépségei lelkesítenek."

Feketegránit sírkövén a felirat: "Csak az hal meg, akit elfelejtenek". Kívánom, hogy ez a nagyszerű ember sohase haljon meg.

Felhasznált irodalom: Záray J.: A természetjárás apostola, Papp L.: A Bihar-hegység meghódítása., Czárán Gy.: Kalauz a biharfüredi kirándulásokra.

- Kalmár László -

CZÁRÁN GYULA ÉS A BIHARI NEMZETI PARK

A természetvédelem fogalmához, elsősorban állatfajok, vagy őserdőnek tekintett erdőségek oltalmazása révén, kezdettől kapcsolódott területek védelme. Európában - elsősorban Németországban, Olaszországban és Oroszországban - ez eleinte jelentős és gazdag személyiségek (pl. az olasz király) jóvoltából valósult meg, akik egyes birtokaikat nyilvánították valamilyen szempontból védettnek. Területek, lelőhelyek védelme a szaporodó természetvédelmi egyesületek, társaságok céljai közé is bekerült, a századforduló táján pedig sok európai államban a törvénykezés tárgyává is vált. Mintául vagy ihletőül többnyire az 1872. évi északamerikai természetvédelmi törvény szolgált.

Magyarországon is erdővédelemmel kapcsolatos az első joghatályos intézkedés: az 1879. évi erdőtörvény a magas hegyek meredek vagy kőgörgeteges részein tenyésző erdők fokozott védelmét írja elő, mivel ezek pótlása, újratelepítése gyakorlatilag kivihetetlen volt.

A területi védelem itt-ott földtani és felszínalaktani szempontból érdekes objektumokra is kiterjedt. Hazánkban már 1880-ban megnyílvánult ez a törekvés: a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók XX. vándorgyűlésén Szontagh Tamás, a M. Kir. Földtani Intézet geológusa javasolta a somoskői "bazaltoszlopkúp" védelmét.

A századfordulót követően a területi természetvédelem ügye, nemzeti parkok alapítását szorgalmazva, a szélesebb közvélemény elé is kikerült, elsősorban Sajó Károly újságíró révén (1905). A kérdésben Lass Sándor újságíró, Papp Károly geológus, Déchy Mór földrajztudós, világhírű Kaukázus-kutató is megnyílatkozott.

A védelemre érdemes területekre, az erdőtörvény értelmében, a hatóságoknak is ki kelllett terjeszteniük a figyelmüket. A kérdés szerepelt a tistviseleők továbbképzését szolgálló állam- és jogtudományi tanfolyamokon is, előadója Szontagh Tamás volt, ekkor a Földtani Intézet igazgatóhelyettese. Szontagh 1887-től csaknem minden évben a Bihar-hegységben végzett földtani térképezést, így a terület egyik legjobb ismerőjének számított. A tapasztalatait természetvédelmi szempontból összefoglaló előadásait 1914-ben nyomtatásban is közreadta.

Ebben a nemzeti parkok létesítése kapcsán így ír:

"Ha azonban igazán célt akarunk érni, úgy igen fontos a hely jó és szerencsés megválasztása. Én ilyen védendő és elzárt területnek a nagy Biharhegység központi területét tartom legalkalmasabbnak. E remek szép hegység majdnem az ország közepén fekszik. Minden oldalról hozzáférhertő. Természeti szépségekben pedig bizonyára nincsen párja.

A természeti szépségekért rejongó, nagy műveltségű és sokat utazott Czárán Gyula seprősi birtokos élete javát, tekintélyes jövedelmét ennek a hegység kultuszának szentelte.

Magassági és meteorológiai viszonyai, gazdag állat- és növényvilága, rejtélyes hidrológiája, barlangjai és páratlanul szép tájképei, végül egész környezete és annak ritkaságai és szépségei is állításom mellett bízonyítanak. Idővel tanulmányozó és kisérleti állomásokkal lehetne a zárt területet kiegészíteni, talán a pusztuló Rézbánya községben, a Nagy-Bihar mintegy 2000 méter magas aljában."

Szontagh választását nagyban befolyásolta, hogy a hegység a geológia mellett földrajzi, barlangtani, vízrajzi és turisztikai szempontból is kiemelkedő részletességgel volt feltárva (ismertség és turistautakkal való ellátottság tekintetében a Magas-Tátra után legjobbnak tartották), amiben Czáránnak oroszlánrésze volt. Czárán 1880-tól turistaként, 1890 és 1905 között szinte hívatásos földrajzkutatóként tevékenykedett.

A természeti szépség vonzotta, de felkészültsége megfelelt a barlangok, források és intézeti geológussal, Szádeczky Gyula kolozsvári geológus profeszorral, tanult a selmeci bányászati akadémián is. Nem véletlen, hogy nekrológját Papp Károly budapesti geológus profeszor írta, aki kutatói érdemei mellett emberi tulajdonságait, kívált önzetlenségét és segítőkészségét is méltatta. Czárán -"Bihar grófja" - nagy részt saját pénzéből fedezte kutatásait, számos turistaút jelzését, sőt létesítését, Biharfüred térségéről írt (elképesztően pontos és részletes) útikalauzát, de jutott belőle a szegényeknek is. A menyházai temetőbe vezető utolsó újtára, 1906. január 8-án, a rokonok és barátok mellett sok száz környékbeli földműves és pásztor is elkisérte.

Komponált körutak

A területen élő őslakók, a mócok* bizalmatlanul fogadták a különös, fekete köpenybe burkolózó, köpcös, Ferenc József-szakállt viselő, himlőhelyes arcú embert. Szándékait megismerve azonban favágók, juhászok, rézbányai kovácsok, ácsok és bányászok álltak szolgálatába. Tervei megvalósításához: a körutak megtételét könnyítő hidak, létrák, lépcsők, sziklába vésett (vagy éppen a barlangokban kikövezett) utak és kapaszkodók megépítéséhez, a jelzések felfestéséhez a legrátermettebb munkásokat válogatta maga köré. A

z általa bejárt, kiépítésre alkalmasnak tartott útvonalat az elkészítésben részt vevő munkásaival ismét bejárta, egy-egy helyszínen meghatározta a út fajtáját, a hozzávaló anyagokat, majd végig maga irányította a munkálatokat. („Útépítőnk” többször is szembesült azzal, hogy földtani ismeretei hiányosak tervei megvalósításához, ezért 45 évesen, 1892-ben beiratkozott a Selmecbányai Bányászati Akadémiára. Ott egyebek között megtanulta a legkülönbözőbb célú robbantások technikáját és a sajátos ácsolatok készítésének a módját.)

A körutakat egy-egy zeneműhöz hasonlóan komponálta meg. Az út elején – mintegy nyitányként – felvillantotta a majdani látványt, ám azt csak később, egy távoli kilátópontról engedte megpillantani. Meredek hegyoldalban – szinte csak hajtűkanyarokból álló – vad szerpentinúton vezette a látogatót, így maga a látványosság hirtelen tárult eléjük.

Belehalt az erdőirtásba

A turistaútjaival, hídjaival és kilátóival alaposan feltárt Bihar-hegység fokozatosan az érdeklődés középpontjába került. De a régebben elérhetetlen, fában gazdag erdőségekbe a fakitermelésben érdekelt vállalkozók is könnyedén eljutottak. Az első és legnagyobb pusztítást 1905-ben, a Czárán által legkedvesebbnek mondott galbinai területen végezték, teljesen megváltoztatva e csodálatos táj arculatát.

Czárán a mérhetetlen pusztítás látványától összetörve 1905. december 5-én érkezett Belényesre. Barátai alig ismerték meg. Menyházára hazatérve egy hónap múlva meghalt. „Nyugodjál drága barátom! Nemes életed nem pergett le hiába. Hegy, völgy, erdő, mező és patak századokig büszkén fogja hordani nevedet, a nép, mely a gyönyörű hegységet lakja, s kit te annyira szerettél....” mondta temetésén, menyházai sírjánál Szádeczky Gyula.

Irodalom: Papp K. 1906: Czárán Gyula 1847-1906 - Turisták Lapja XVIII., Sajó K 1905: Őstermészet kincseinek megmentése - Természettudományi Közlöny 37. 436. 705. old., Szontagh T. 1914: A természeti ritkaságok és szépségerk védelme, gondozása. Nemzeti park. - A III. Állam- és jogtudományi tanfolyam előadásai 565-572. old. Pallas, Bp.

Gellai Mária - Knauer József

Egy bihari kirándulás korabeli fotója. Az Cz jelű Czárán Gyula

Dr. Ruzicska Béla felvétele.
Papp L. A Bihar-hegység feltárása című könyv nyomán.

Czárán Gyula: A Pojéni csúcs - lásd külön lapon.

Czárán Gyula: A Déznai várhegy - lásd külön lapon.

ÍRÁSOK CZÁRÁNTÓL

KÖNYVEK:

1900. STÎNA DE VALEI REGÉK
1901. KALAUZ BIHARFÜREDI KIRÁNDULÁSOKRA.
1904. BIHARFÜREDI REGÉK

ÚJSÁGCIKKEK:

UTIVÁZLATOK MOCPOTÁMIÁBÓL (Cikksorozat az Erdély hasábjain)

1900. 1. sz. A glódi sziklaszoros. Vízesés Algyógyon. Női fejviselet. Nagyág. Zalatnai kecskekő. Gyászbarlang. (6 képpel)
1900. 2. sz. Sziklafüred Csáklyán. Galdi sziklaszoros. Bocáni vízeses. (5 képpel)
1900. 4. sz. Szkerisórai váltóforrás
1900. 6. sz. Géczy vára. Vidrai vízesés. kalapos kereszt. Pünkösdi vízesés az Aranyoson. Pozsnica sziklavára (5 képpel)
1900. 7. sz. Három-királykő. Szkerisórai jégbarlang. Parasztház Vidrán. Pokol szakadék. (4 képpel)
1900 11-12 sz. Bergespataki vízesés. Tonoreli temploma. Vidrai portálé. Grohoti sziklahíd. A János kapu Szkerisórán
1901. 6-7. sz. A rekiceli vízesés környéke. ( 3 képpel)
1901. 8-10. sz. A paromári vízesés. Sasbérc. Sura barlang. (3 képpel)
1901. 11-12. sz. Fehérkő a Vlagyesászán (1 képpel)
1902. 1-2. sz. Egy kis vlagyeszái idyll. Sphynx a Vlagyászán. kőomlatag a Vlagyeszán. A rékásvölgyi vízesés. (5 képpel)

EGYÉB CIKKEK AZ ERDÉLY HASÁBJAIN:

1904. 5-6. sz. A Szent László körútról. A Túri hasadék (4 képpel)
1904. 7-8. sz. A székelyói vízesés, mint kirándulási gócpont.
1905. 1-4. sz. "Cseppkőbarlangok Rév környékén. A révi Zichy cseppkőbarlang.
1906. 1-2. sz. A túri szakadék" (3 képpel)
1906.9-10. sz. "Csodavár" (1 képpel)

Cikkek a Turisták Lapjában

1899. 97. old. Biharfüred környékéről
1904. 97. old. A Szamosbazár
1906. 18. old. A déznai várhegy
1906. 76. old. A Biharhegységből

Egyéb cikkek, írások

Etnográphia: 1901. Arad megyei kolindálás és turkatáncoltatás
Több turista évkönyvben, francia nyelven: "Az Alpesek vidékéről" 1901.
Kéziratban: "Vezető a tordai hasadékban Kolozsvár és Torda felől.
A meggyilkolt Galbina-zuhatag hattyúdala, /vers 1898./
Galbina siralmai /vers 1898./
Gyorsírási jegyzetben egy Zólyom megyei túra leírása.

KÜLÖNLENYOMATOK

1905. A Szamosbazár /Turisták Lapja 1904/ Pester Loyd
1905. A révi Zichy-cseppkőbarlang /Erdély 1905/ EKE

ÍRÁSOK CZÁRÁNRÓL

1937. Záray Jenő: A TERMÉSZETJÁRÁS APOSTOLA. Arad
1939. Papp Lajos: A BIHAR- HEGYSÉG MEGHÓDÍTÁSA 41-50 old . Bp.
1988. Mátyás Vilmos: A BIHAR-HEGYSÉG ÚTIKALAUZA (Az egész könyvön végig vonul a Czárán tevékenységével kapcsolatos leirás)
ARADI KÖZLÖNY /1931. aug. 21./ Mátyás Vilmos: CZÁRÁN GYULA EMLÉKÜNNEPÉLY MENYHÁZÁN
ARADI MAGYARSÁG /1931. 1. sz./ Mátyás Vilmos: CZÁRÁN GYULA EMLÉKEZETE
BIHARORSZÁG / I. évf. 1. sz. 2-5 old./ Dr. Némethy Gyula: CZÁRÁN GYULA (arcképpel)
ERDÉLYI GYOPÁR /1997. 3. sz./: CZÁRÁN GYULA EMLÉKSZÁM
Magyar Földrajzi Társaság Hegymászó Szakosztályának 1981 évi müködéséről. Bp. 1982. 18--19. old Kalmár László: A BIHAR HEGYSÉG ÉS CZÁRÁN GYULA EMLÉKEZETE. (Ea. összefoglaló)
MAGYAR NEMZET /1981 /: Gyurich László:
MAGYAR TURISTA EGYESÜLET 25 ÉVES MÚLTJA 194. old
REGGEL /1931 aug. 11./ Dr. Mátyás Vilmos: CZÁRÁN GYULA EMLÉKÜNNEPÉLY MENYHÁZÁN
ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ /1992. május 23-24/ Ajtay Ferenc: EGY NAGY TERMÉSZETBARÁT: SEPRŐSI CZÁRÁN GYULA
TERMÉSZETBARÁT HÍRADÓ /1991. 0. próbaszám/: 8. old. (arcképpel)
TURISTA ÉLET /1934. 5-6. sz./ Mátyás Vilmos: CZÁRÁN NYOMDOKAIN
TURISTA ÉLET /1935. 3. sz./ Mátyás Vilmos: CZÁRÁN A GALBINÁBAN
TURISTA MAGAZIN /1973. 17 old./ (arcképpel)
TURISTÁK LAPJA /18 évf. 4. old./ Papp Károly dr./: CZÁRÁN GYULA
Kéziratban: Klein Zsigmond: CZÁRÁN GYULA EMLÉKÉRE vers 1995 aug. New York

Természetesen tudjuk, hogy az összeállításunk koránt sem teljes. Ezért kérjük, hogy akinek tudomása van más Czárántól származó, vagy Czáránról szóló írásról, az ismeretét a szerkesztőségünkkel ossza meg és a bibliográfiai adatokat küldje meg. A segítséget előre is köszönjük.

Bejártuk a Czárán emlékutat - lásd külön lapon.
Fényképek a Czárán emlékútról - lásd külön lapon

FUNDATIA

"CZÁRÁN GYULA"
ALAPÍTVÁNY

Az Alapítványt Egri Ferenc, okleveles villamosmérnök, nagyváradi lakos alapította, azzal a szándékkal, hogy népszerűsítse, támogassa az amatőr turrizmust, különös tekintettel az Erdélyi-Szigethegység nagy úttörőjének, CZÁRÁN GYULÁNAK, az alapítvány névadójának megismerése, művének folytatása, valamint az emberi és természeti környezetvédő tevékenység kifejtése érdekében.

RÉSZLETEK AZ ALAPÍTVÁNY ALAPSZABÁLYÁBÓL

I.5. Az Alapítvány tagsága olyan egyéneket egyesít, nemzetiségre, foglalkozásra és társadalmi csoportra való megkülönböztetés nélkül, akik meg vannak győződve az alapítvány időszerűségéről és szükségességéről...

I.6. Az Alapítvány céljai megvalósításáért a következőket javasolja:

a.) kezdeményezze, bonyolítsa le, segítse és bátorítsa az amatőr-, nevelő- és pihenő turizmust...

e.) szervezzen és támogasson természetvédelmi létesítményeket, turista ösvényeket és jelzéseket tartson karban, jelezzen le új turistaösvényeket...

f.) adjon ki saját szakfolyóiratot, jelentessen meg turisztikai prospestusokat, turista kaluzokat, Czárán Gyula életének és munkásságának megismerése érdekében, adjon ki jelvényeket, kitűzőket, zászlócskákat...

III. 11. Az Alapítványba való belépés kérvény alapján történik...

III. 12. Az Alapítvány szabad és nyitott bármelyik természetes és jogi személy számára, aki elismeri az Alapszabályzatot és a működési alapelveket...

Az Alapítvány bejegyzésére az alapító a nagyváradi Bíróságon beadta a megfelelő kérelmet és a jogi személlyé válás várhatóan még ebben az évben megtörténik.

Alapszabályzat és belépési nyílatkozat az Alapítvány címén igényelhető:

3700 Oradea, Románia, Str. Costache Negruzzi Nr. 8.Bl. PB25 Ap. 2

Az Alapítvány máris rendelkezik az Erdélyi-Szigethegységre vonatkozó turisztikai irodalom, térkép, fénykép, irat és relikvia stb. gyüjteménnyel, mely lehetővé teszi egy alapos turisztikai kutató munka végzését, ám szívesen fogad minden e témakörbe tartozó további anyagot is gyüjteménye bővitésére.

Czárán Gyula születésének 150. évfordulója tiszteletére (1997 augusztus 23.), az Alapítvány meg szeretné jelentetni Daday János: "Barangolások a Bihar-hegységben (Czárán Gyula nyomdokain)" című könyvét kis példányszámban. /Kb 90-100, A/5 oldal, spirál fűzéssel, több mint tíz térképpel, 70 fényképpel./.

A könyv előjegyezhető, illetve megrendelhető az Alapítványnál, illetve ing. Daday János RO 3700 Oradea, Parc I.C. Bratianu, nr. 4, címen.

Irányára 2$ (USA) + postaköltség. A könyv esetleges nyeresége az Alapítványt gyarapítja. (elavult lehet az információ!)

A Természetbarát Híradó (ISSN 1217-0194) a Magyar Természetbarát Szövetség tájékoztatója.
Kiadja: a Szövetség Elnöksége.
: 1396 Budapest, Pf. 483. : (1) 111-2467 Fax:: (1) 153-1930
Felelős kiadó: Szabó Imre
Felelős szerkesztő: Kalmár László
(A Web változatot készíti: Szabó Zoltán)
A Természetbarát Híradó nyomtatott példánya előfizethető a kiadónál.
Ára egy évre 1440 Ft, - tagszervezeteknek kedvezményesen 960 Ft.
Megjelenik havonta.
Lapzárta előző hó 15-én. Később érkező anyagokat, cikkeket, híreket csak a következő számban tudjuk figyelembe venni. Kéziratot nem küldünk vissza és nem őrzünk meg.