http://nol.hu/archivum/archiv-98479

írja a nol.hu

A csurgalékvízre idegenforgalmat lehetne építeni, ha volna miből

Szentest a szarvasi úton elhagyva, messze kiterjedő, nagy tórendszer látványa kíséri az arra járót. Hosszú évek alatt kialakult gazdag élővilága mellett, ha feltámad a szél, egyre gyakrabban tűnnek fel a szélvitorlások. A hatalmas tározók jelenleg üresek.

Évtizedek óta ezekben a tározókban gyűjtik az Árpád Agrár Rt. által üvegházak fűtésére használt termálkutak úgynevezett csurgalékvizeit. Többen úgy gondolják, ezzel az adottsággal élnie kellene a városnak. A hatalmas vízfelületet télen-nyáron egyaránt ki lehetne használni: csónakázásra, kajakozni, vitorlázni, illetve korcsolyázni, de akár autós szlalomversenyeket is lehetne rendezni a jégen. Az adottság magában hordozza az idegenforgalom fellendülésének lehetőségét csakúgy, mint azt, hogy Szentes még inkább nemzetközi sportvárossá lehessen.

Ötvös Mihály, az Alsó-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság, az Ativízig szentesi szakaszmérnökségének igazgatója kérdésünkre az alábbiakat mondta el erről. A százhuszonhat hektáron elterülő tórendszer a nyolcvanas évek elején létesült, állami beruházásként. A földterület az Árpád Agrár Rt. tulajdona volt, a munkálatokhoz szükséges pénzt pedig az állam biztosította. Kezdetben a termálkutak vize a melegházak fűtése után azonnal bekerült egy csatornarendszerbe, ahonnan a környező földek öntözésére használták fel. Ez azonban szennyezte a környezetet, ezért kellett megépülnie a tározónak, ahol a vízben található különféle anyagokat kiülepítették, egyúttal lehűtötték a vizet, melynek fő befogadója a Tisza.

tórendszer jelenleg a magyar állam tulajdonában van, s az Ativízig működteti. A tározók ma azért üresek, mondja Ötvös Mihály, mivel a gát egyes szakaszai az elmúlt évtizedek során megrongálódtak, helyreállításuk immár halaszthatatlanná vált. A gátrekonstrukció megtörtént, költsége meghaladta az ötmillió forintot. Ez év márciusától megkezdődik a tórendszer feltöltése, s ősztől ismét használható öntözésre a víz.

Szirbik Imre polgármester mindehhez hozzáteszi: a nyolcvanas évek második felében készült átfogó városrendezési terv a tavak hasznosításának elképzeléseit is tartalmazta. A néhány év múlva bekövetkező privatizáció azonban áthúzta ezeket, mert a tavak körüli földterületet felparcellázták, azok magántulajdonba kerültek. Jelenleg az önkormányzatnak nincs anyagi fedezete arra, hogy kiépítse az infrastruktúrát, s erre a következő öt-hét évben nem is lát esélyt a polgármester. Csak a környező tulajdonosok és az önkormányzat együttes erőfeszítéseivel tudja elképzelni, hogy a terület idegenforgalmi hasznosítása megvalósulhasson.

Kovács László, az Árpád Agrár Rt. napokban kinevezett beruházási, beszerzési és marketingigazgatója elmondta, a hetvenes évek közepén fúrt kutak másodlagos vizének kezelésével az akkori környezetvédelmi előírásoknak eleget tettek, ezek azonban a kilencvenes években megváltoztak. A vízminőség védelmében szigorú szabályok születtek, betartásuk azonban roppant költséges. Az előírások szerint a termálkutakból nyert vízmennyiséget vissza kellene sajtolni a földbe, ennek ára azonban kétszázmillió forint kutanként. (Jelenleg, éppen a költségek miatt, egyetlen ilyen kút működik Szentesen.) A tavat kezelésre átadták az Ativízignek, amely azt belvíztározásra is használja. A termálkutakat ma már számítógépes rendszer működteti, s csak annyi vizet szivattyúznak ki, amennyi szükséges, és csak akkor, amikor a melegházak hőmérséklete azt indokolttá teszi.

Kovács László szerint a százhuszonhat hektáron elterülő tórendszer hazánk, sőt Közép-Európa legnagyobb termáltava, hiszen a meleg víz ugyanabból a rétegből jön fel, ahonnan a szentesi fürdő gyógyvize. Ezt az adottságot szerinte célszerű lenne a tározáson, öntözésen túlmenően is hasznosítani.