Ljasuk Dimitry

Közzététel: 2019. jan. 13.

Székelyföldön a tél olyan, mint a mesékben. Igazi tél. Hideg, félelmetes, gyönyörű és lenyűgöző. A hatalmas sziklák a végtelen fenyőerdők és az érintetlen természet mindenkit megérint. Szerintem Európában itt a legcsodálatosabb a tél! Jópárszor megtapasztaltam a -25 fokot az utóbbi pár évben a Gyergyói-medence térségében, ahogy a székely emberek feledhetetlen vendégszeretetét is. Ezzel a kisfilmmel tisztelgek előttük.

A világ tele van gyönyörű helyekkel! Vedd észre, fedezd fel és vigyázz rá!

Iarna în Ținutul Secuiesc este ca în basme, o iarnă adevărată. Rece, înfricoșătoare, frumoasă și impresionantă. Stâncile uriașe, pădurile de brazi nemărginite și natura neatinsă impresionează pe toată lumea. După părerea mea iarna este aici cea mai frumoasă din Europa! În ultimii ani de câteva ori am experimentat -25 de grade Celsius în Depresiunea Giurgeului dar și ospitalitatea de neuitat a secuilor. Cu acest filmuleț îi prezint omagiile mele.

In Szeklerland, winter is like in the tales. Real winter. Cold, awe-inspiring, beautiful and impressive. The huge rocks, the endless pine forests and the unspoiled nature touches everyone. I think this is the place in Europe where winter is the most wonderful! Many times I experienced -25 degrees in the last few years in the region of Gyergyo Basin, as did the unforgettable hospitality of the Szekely people. With this short film I pay tribute to them.

There are so many beautiful place in this planet. Notice it, discover it and take care of it!

MUSIC: Ennio Morricone - Dal Mare (Il Segreto soundtrack)
Camera: DJI Mavic PRO, FHD/60p

-----

Élete a Tisza
2019.08.27. | National Geographic Magyarország

Ljasuk Dimitry, reklámszakember, hobbija a természetfilmezés, szívügye a Tisza és a folyó környezetének védelme.

Melyik szerelem volt hamarább, a Tisza vagy a filmezés?

Természetesen a Tiszáé. Ugyan Szentpéterváron, a mostani Oroszország területén születtem, édesanyám magyar, édesapám pedig ukrán, 1 éves voltam, amikor Magyarországra költöztünk. Tulajdonképpen 3-4 éves korom óta folyamatosan járok a Tiszához – még akkor is így volt, mikor Karcagon vagy Kisújszálláson, a folyótól távol éltünk, merthogy édesapám nagyon szeretett horgászni.

Már gyerekkoromban is úgy éreztem, a gyökeret, a hovatartozás érzését adja számomra a szőke folyó. Tiszafüredre majd Tiszaörvényre, közvetlenül a Tisza-tavi településre költözve jöttem rá, hogy az én otthonom a Tisza, a Tisza-tó. Akár boldog voltam, akár szomorú, akár esett, akár sütött a Nap, mindig kimentem a folyóhoz. Annyira természetes közeg számomra, hogy mindennapjaim része lett. Aztán azért is ilyen erős a kötődésem, mert 6 évvel ezelőtt édesapám épp a Tiszán volt, amikor megállt a szíve. Sokkhatásként ért a hirtelen halála, de mintha az ő folyó iránti szeretete átszállt volna rám, megduplázva az én rajongásomat.

Már érthető, filmesként miért éppen a Tiszára esett a választásod.

Igazából eleinte még csak cikkeket írtam a folyóról. Szerettem volna jobb színben feltüntetni a Tisza-tavat, mert sokan pocsolyának gúnyolták. Nekem ez nagyon fájt. Blogbejegyzésekben mutattam be, milyen szép, vadregényes valójában az én otthonom, ahol számos csoda várja a természetrajongókat. Mivel mindig is szívesen filmeztem, 2018 nyarán egy szerelmi csalódás után nem az önpusztításba, hanem az alkotásba fojtottam bánatom. Elvonultam, és ahogy annyiszor máskor, szívemet-lelkemet akkor is meggyógyította a Tisza. S ha már ott voltam, belefogtam a top-programokat bemutató film elkészítésébe, mivel sokan kérdezgették: mit lehet ott csinálni? Úgy gondoltam, videón látványosabb és kevésbé körülményes megmutatni ezt, mintha csak leírnám. Ezt a filmet 6 hétig forgattam és 2-3 hétig vágtam, szerkesztettem, majd 2018. augusztus 8-án publikáltam első filmemet.

Milyen volt a fogadtatása, hol jelent meg?

Nagyon berobbant, mert pár nappal később rengetegen kezdték megosztani és a vezető online portálok is hírt adtak róla. Mivel ennyire pozitív volt a fogadtatás, eldöntöttem: sorozatot készítek: Tisza-tavi kalandok címmel. Megmutatom, milyen tavasszal, nyáron, ősszel és télen a tó. Ezek a filmek azóta el is készültek, megnézhetitek a Youtube csatornámon.

De nem csak a szépre, a környezeti problémákra is felhívod a figyelmet.

Igen, mert amikor a nyári filmemet készítettem, akkor is sok szemetet szedtem össze, ez akkor még nem került bele a videóba, ugyanis az arról szól, hogy érezzük jól magunkat. Mivel szemétből volt bőven, úgy döntöttem, külön filmben foglalkozom a környezettel. Amikor a sorozat téli részét forgattam, akkor láttam, hogy az áradás pont egy tiszaderzsi szakaszra halmozta a hulladékot. Iszonyatos mennyiség volt, nem tudtam elmenni mellette. Egyik pénteken meghirdettem a közösségi akciót, és féltem, hogy nulla fokban senki nem jön el az eseményre, de szombaton felajánlásokat is kaptam: teától, szendvicsektől kezdve egészen a zsákokon át addig, hogy a helyi hulladékkezelő ingyen szállította el a szemetet. Hatvan ember másfél tonna hulladékot gyűjtött 3,5 óra alatt.
Felismerve, hogy nem az a legfontosabb ezekben az eseményekben, hogy utána néhány statisztikai adatunk legyen, hanem sokkal inkább a résztvevők gondolkodásának, hozzáállásának megváltozása – ezért dokumentáltam az eseményeket. Ha odakint ugyanazokkal a csomagolóanyagokkal találkoznak az emberek, mint amikkel nap nap után odahaza is, egészen biztosan máshogyan viszonyulnak a szemét problémájához.

Jelentheti-e ez a hulladék problémájának megoldását?
Nem egészen, mert én abban hiszek, hogy drasztikusan meg kell változtatni a fogyasztási szokásainkat ahhoz, hogy ne szennyezzük ilyen mértékben álló- és folyóvizeinket. Minden csomagolóanyagot lehet helyettesíteni: gondoljunk csak bele, nagyszüleink hogyan oldották meg az élelmiszerek csomagolását, tárolását? Szerintem nem kell olyan termékeket venni, aminek csomagolása nehezen lebomló hulladék.

Hogyan alakultak át személyes vásárlási szokásaid, mióta tudatosan figyelsz erre? Könnyen megy környezettudatosan élni?

Azelőtt is szelektíven gyűjtöttem a szemetet és azt hittem, mindent megteszek az ügy érdekében. Igen ám, de az emberek többsége mindaddig meg van győződve erről, míg nem szembesül a valósággal odakint, a terepen. Személyes beszélgetéseim alapján merek általánosítani. Ők maguk mondták, hogy miután legközelebb boltba mentek, már jobban meggondolták, mit vettek le a polcról. Ugyanígy tettem én is: sok pénzt megspóroltam, no meg rengeteg fejtörést okoztam önmagamnak azzal, hogyan fogok vizet, üdítőt inni. Miben vásároljam meg a különböző alapanyagokat? Február óta – ezekre alapozva – teljesen átalakítottam vásárlási szokásaimat: kulacsba töltöm a vizet, nem veszek PET palackos termékeket, nem használok nejlon zacskót, nem veszek műanyag csomagolású felvágottat, nem veszek ebédet olyan helyen, ahol nem teszik azt az én ételhordómba, nem iszom kapszulás kávét, nem rendelek ott, ahol műanyag pohárban adják az italt, a műanyag flakonos tusfürdőket lecseréltem szappanra és még sorolhatnám a végtelenségig. Az elején ez kifejezetten kényelmetlen volt, de mára már teljesen hozzászoktam és élvezem. Tizedére csökkent így az otthoni szeméttermelésem.

Jól reflektálnak erre a problémára az egyre népszerűbb csomagolásmentes boltok.

Nagyon örülök is neki, mert szerintem Budapesten lesz egy új hullám: azok válnak menő bolttá, ahol felkészülnek a környezettudatos vásárlókra.

Évek óta minden nyáron indul a PET Kupa, hogy a résztvevő önkéntesek megtisztítsák a Tisza árterét a hulladéktól. Mikor csatlakoztál a csapathoz? Milyenek a tapasztalataid?

Idén nyáron vettem részt először rajta, egy általam, de idegen emberekből verbuvált csapattal. Több, mint százan jelentkeztek a felhívásomra – alig győztem a jelentkezők közül válogatni, de rendkívül emlékezetes marad: másodikok lettünk a 8 induló csapatból. Természetesen, nem maradt el a filmezés sem, aminek a végén egy felhívást tervezek közzétenni a PET-palackokat gyártó cégek felé, miszerint hiába gyűjtenék szelektíven a szemetet a Tisza-tó környékén, ha nincs elég szemetes. Arra kérném őket, adjanak konténereket. Kíváncsi vagyok, lesz-e foganatja!

Természetfilmesként nem csak bemutatod a Tisza szépségeit, de korunk egyik nagy problémájára, a szemétre is mindig fölhívod a figyelmet!

Igen, de ez nem tudatos döntés volt az elején. Pusztán szembesültem vele, hogy ott van a szemét, amikor egy hely szépségét akartam bemutatni. Cselekvésorientált emberként nem elegendő számomra, ha csak beszélek a környezetvédelemről, tenni is akarok érte. Akkor ismertem fel, hogy felelőssége van a filmjeimnek, amikor más emberek szervezte gyűjtésekre is elmentem: vártak és bíztak bennem. Számított hogy ott vagyok és velük együtt teszek. Ezért nem mindegy, mit mondok és mit teszek.

Mégsem szeretnéd magad influencerként aposztrofálni.

Talán aktivista, de influencernek semmiképp nem nevezném magam. Szívesen lennék egyszer profi filmes, ám most még inkább amatőr videós vagyok, aki egy úton van valahova és ebben az eddig elnyert filmes díjak utat mutatnak a hová kérdésre. Emellett reklámszakember vagyok, cégvezető, aki az átlagosnál talán több figyelmet fordít a környezettudatosságra.

Mindeközben szerettem volna megérteni, hogyan működik a rendszer, ezért mentem el egy szemétfeldolgozóba. Saját szememmel láttam, mi történik valójában. Sajnos tévesen gondoljuk azt, hogy minden kidobott dologgal lehet mit kezdeni. Ehhez képest globálisan teljesen általános tendencia, hogy mindent földbe ásnak.
Valahol ez nálunk kezdődik, amikor műanyag dobozban dobunk ki ételmaradékot, ne adj’ isten mindezt azzal együtt még műanyagzsákba tesszük – ezzel lényegében végtelenítve az egyébként szerves anyag lebomlási idejét.
Nem kell nagy matematikai tudás ahhoz, hogy kiszámoljuk, egy kisváros a maga 10-20 ezres lakosságával éves szinten mennyi hulladékot termel.

Tervezem, hogy foglalkozom azzal, mennyi szemét gyűlik össze Budapesten 1 nap, 1 hónap és 1 év leforgása alatt – ideértve a szennyvizet is. Ennek eredményéből azt is látni fogjuk, mennyi szennyezés jut egy lakosra. Iszonyatosan pazarlóan élünk!

Filmesként mit gondolsz, hogyan fér össze a két véglet: a természet idilli oldala és az emberi pusztítás?

Sokan gondolták, hogy a negatívumok bemutatásával elrettentem azokat, akik a természet szépsége miatt érkeznek a Tisza-tóhoz. Én meg azt mondom: miért hazudjak, amikor ez valós probléma. Ennek ékes bizonyítéka, amikor azt látom, hogy kiveszik, csónakba rakják az emberek a vízen lebegő palackot. Ez a megoldás! Kedvenc helyeim bemutatásával pedig szembesítem az embereket, hogy nem kizárólag határainkon túl vannak szép és látványos helyek, hanem a közelben szintúgy: repülőgép helyett elegendő biciklire pattanni és kimenni a gátra. Jó lenne, ha az emberek büszkék lennének arra az országra, ahol élnek! Személyes történeteimen keresztül szeretnék hatni az emberek szívére, mert úgy vélem, ily módon tudnak leginkább azonosulni a hellyel és a természettel.

Folyamatosan szervezel, megállás nélkül ténykedsz. Most éppen mit?

2020 tavaszán újabb szemétgyűjtést szervezek, de ezúttal kiterjeszteném a teljes Tisza-tóra, mind a 13 település bevonásával. Alig, hogy kimondtam, máris jelentkeztek szponzorok, de én csak és kizárólag organikus és környezetbarát termékeket és szolgáltatásokat kínálóknak adok zöld utat. Szerintem ez lenne a gyártók elsődleges feladata, célja, és nem az, hogy profitot termeljenek. Naivan hangzik igaz? Mégis én ebben hiszek.

Milyen érvek húzódnak a mögött, hogy ismét a Tisza-tóra szervezel nagyszabású gyűjtést?

Felépítéséből adódóan a Tisza-tóban lassul le a folyó, ami egy tulajdonképpeni víztározó medence, tehát a hordalékkal együtt ideérkező hulladék fennakad a fák ágain, a növényekben. Mintha valami óriási fésű lenne ez a közeg. Forrásbevonással több civil szervezet támogatására lenne szükség ahhoz, hogy hatékonyan össze lehessen szedni az ott felhalmozódott szemetet.

Érdekes, hogy a Dunával kapcsolatban nem hallunk ilyen problémáról. Talán, mert nyugatról folyik és tisztának véljük, míg a Tisza keletről több szemetet hoz Magyarország területére?

Induljunk ki abból, hogy a Duna vízrajza, esése teljesen más, mint a Tiszáé: nem olyan kanyargós, ergo nem szed össze annyi mindent, mint a szőke folyó. Nyugati nagyvárosokban a ’70-es 80’-as évek óta megoldott a szelektív gyűjtés, ráadásul az emberek jobban odafigyelnek, mit dobnak el, ezért tisztább a Duna. Más kérdés, hogy szennyvíz folyik bele, ráadásul több, mert nagyobb városok vannak a partján, ami miatt vízminőség tekintetében szerintem rosszabbul áll a Duna, mint a Tisza.

Ne felejtsük el, hogy Ukrajnában, Kárpátalján, a Tisza-mentén nincs megoldva a szemétkezelés, tehát az ott lakók kényszerből „dobálják” a folyóba a hulladékot. Romániában is hasonló a helyzet. Amíg ezekben az országokban nincs megoldás a háztartási hulladék kezelésére, addig nem tudunk mást tenni, mint időről időre csapatokat szervezni és megtisztítani hazánk második legnagyobb folyóját. Illetve azon dolgozni, hogy segítsük a hulladékkezelés megszervezését ezekben az országokban. Össze kell fogni és meg kell oldani ezt a problémát, nincs más opció, különben belefulladunk a saját szemetünkbe!

https://ng.hu/termeszet/2019/08/27/elete-a-tisza/
Az interjút készítette: Sarusi István