Homoki-Nagy István 1951-ben készítette első nagy, színes természetfilmjét Vadvízország címen a szegedi Fehér-tónál. Ortutay Gyulához szóló levele betekintést enged a forgatás mindennapjaiba.

Homoki-Nagy István filmrendező, operatőr, Kossuth-díjas (1952), érdemes művész (1955). Jogi tanulmányokat végzett, és 1937-ben jogi avatták doktorrá. 1938-tól több helyen joggyakornok, majd a bírósági jogász, aljegyző, jegyző. Mint amatőr madárfotóst 1945-ben kinevezték az Országos Természettudományi Múzeum Sajtó és Fotó Osztálya vezetőjének, emellett 1949-től a Híradó és Dokumentumfilm Gyárban fél állásban, 1954-től főállásban népszerű tudományos filmek rendezője volt.

Valamennyi munkájának operatőre és rendezője is egy személyben, illetve gyakran feleségével, Zsoldos Zsuzsával alkotott forgatócsoportot.. Kezdetben rövidfilmeket készített, utóbb tért át a normál nagyságú produkciók rendezésére. Filmjei alapján több, más nyelvekre is lefordított képeskönyvet állított össze.

Fontosabb filme

Szárnyas vadászmesterek (1947)

Gyöngyvirágtól lombhullásig (1954)

Hegyen-völgyön (1960)

Cimborák (1960)

Kisbalatoni nádrengeteg (1950)

Egy kerecsensólyom története (1950

Vadvízország (1951)

Gyöngyvirágtól lombhullásig (1952)

Kékvércsék erdejében (1954)

Cimborák 1 - Nádiszélben (1958)

Cimborák 2 - Hegyen völgyön (1960)

Hej csóka! (1963)

Macskakaland 1-3. rész (1968)

Kurtalábú pásztor 1-6. rész (1970-1971)

Plutó és Puck a bajkeverők (1978)

Természetfilmes munkásságát egyértelműen a tudományos szakszerűség mellett a játékfilmes szemléletmód jellemezte, alkotó ötletességgel kiegészítve. Szakterületének világszerte elismert tekintélye volt, tudós és egyben művész is. Fotóművészetében albumai is bizonyítják elsőrangú fotós voltát.

A magyar természetfilm műfaját európai szintre emelte. Jelentős népszerűséget és elismertséget szerzett a természeti jelenségek megörökítésével, a környezeti életképekkel, valamint legelsősorban kidolgozott állattörténeteivel. Filmjeiben a tudományos szakszerűséget, az ismeretterjesztési célokat is egybeötvözte és művészi kifejezésmóddal ábrázolta. Iskolateremtő személlyé vált. Leginkább a magyar tájat és annak élővilágát igyekezett bemutatni az 1950-es és 60-as években (Gemenc, Kis-Balaton, Hortobágy, Tisza menti füzesek, a Duna, Kiskunság, Kőrösök vidéke, Vértesalja). Negyven ország vásárolta meg filmjeit, fesztiválokon vetítették és díjazták őket.

 Homoki-Nagy István beszámolója a Vadvízország forgatásról Ortutay Gyula számára
XIX-I-19-c-182-1951

Homoki 1951 áprilisában kezdte forgatni első egész estés filmjét Vadvízország címmel  a szegedi Fehér-tónál Az ottani vízrendszer állatvilágát örökítette meg, leginkább gazdag madárvilágának életmódját mutatta be népszerű formában, tudományos megalapozottsággal. Az állatok szokásainak megfigyelése hosszú, türelmes munkát igényelt. 

A forgatásról Homoki több beszámoló jellegű levelet írt régebbi barátjának, Ortutay Gyulának, aki ebben az időben a Múzeumok és Műemlékek Országos Központjának elnökeként tevékenykedett. A forgatásra Ortutayt is meghívta, aki először örömmel elfogadta a meghívást, azonban egy hirtelen akadály miatt végül nem tudott leutazni a forgatásra. A látogatás lemondása miatt érzett bánatukat a forgatócsoport tagjai egy kis színes, Lelovich György, neves solymász  által készített rajzzal fejezték ki.

Ortutay végül kora ősszel másfél nap erejéig lejutott a helyszínre, ahol köszönő levele szerint nagyon jól érezte magát. A szintén rajzos válaszlevélen a film szereplői már az általa küldött ajándékcsomagban lévő kávét és teát kortyolgatják.

Lelovich György rajzai
XIX-I-19-c-182-1951

Forrás (más cikkek is itt) Magyar Országos Levéltár