Szeptember 6-án egy Bahreinben töltött éjszaka után a Gulf Air szárnyain mi (Gál László, Wetzl Péter, Mécs László) is megérkezünk Katmanduba. Itt két napot töltünk, míg elintézzük a kínai vízumot, meg amit még szükséges.

Tegnap meglátogatott minket a 88 esztendős Miss Hawley, aki évtizedek óta él Nepálban tudósít a hegymászó expedíciókról, s elévülhetetlen érdemeket szerez az un. Himalája Adatbázis létrehozásában.

Már első este bőrig áztunk, nehogy megfeledkezzünk arról, hogy a monszun még nem ért véget. Szervező serpánktól megtudjuk, hogy ez a tény – szokás szerint – kihatással van továbbutazásunkra is, földcsuszamlások, áradások teszik járhatatlanná az út egyes szakaszait.

Fő csapattestünknek is 12 órába telt (4 helyett), míg elérte a tibeti határt. Emlékszem 2001-ben a Csomolungára (Everest) igyekezvén két helyen is az apostolok lovára kellett váltanunk, közel 4 tonnányi felszerelésünk szakaszos szállítására pedig sok tucat hordárt kellett hirtelen fölfogadnunk. Ez persze nem volt betervezve a költségvetésben, s még csak az út elején jártunk. Sok expedíción fogalmazódott már meg bennünk, hogy ha elérjük az alaptábort onnan már csak mászni kell…

A határátlépés után Zangmuban toltjuk az éjszakát, másnap megkezdjük emelkedésünket a Tibeti-fennsík felé. Ezen a szakaszon az óceáni légtömegek heves fölemelkedésre kényszerülnek így itt mindig sok a csapadék – ebből kifolyólag a vegetáció is igen dús. Estére elérjük Nyalamot, melynek 3400 méteres magassága erőteljesen beindítja akklimatizációnkat. A rákövetkező napon 4000 m fölé emelkedünk, a kietlen, poros fennsíkra.

A vadnyugati hangulatú település, Tingri, ahol ördögszekereket kerget a szél, lesz a szálláshelyünk. Cserzett arcú, hosszú hajfonatos, észak-amerikai indiánokra emlékeztető tibetiek fogadnak minket, akik ugyanúgy rosszul bírják az alkoholfogyasztást.

A 4200 méteres magasság némi fejfájást is okozhat nekünk, de a másnapi fölemelkedés a közel 5000 m magas alaptáborba, lesz az igazi próbatétel. És az állandóan kellemetlenkedő északi szél, meg persze az ingerszegény környezet a növényzet teljes hiánya. Még szerencse, hogy hamarosan átlépünk a hegyek, a hó és a jég varázslatosan kék birodalmába…

Hegyi betegség, ödéma - Hogyan reagál szervezetünk a magasságra?

2010. 09. 10.

Az emberi szervezet kb. a tengerszinttől 4500 méter magasságig képes tartósan élni. Ezen felül már hosszútávon az élet jelentős problémákat okozhat.

Napjainkban a civil légi utazások során naponta több millió ember emelkedik 4500 méter felé és repül nyomásszabályzott (klimatizált) kabinban, gyakran 12 000 méter magasságban több órán át. Ennek panaszmentes túléléséhez nincs szükség különösebb adaptációra.

Több más magassági kihívás is létezik azonban, mint a hegymászás, síelés, hőlégballonozás, amelynél nem áll rendelkezésre a mesterséges nyomásszabályozás.

A légi utazás hatásai szervezetünkre

A légi utazás során a tengerszinten elérhető 21 százalék oxigéntérfogat 17,1 és 15 százalékra csökken a klimatizált kabin ellenére. Természetesen, ha az utazás hosszú vagy az utasnak valamilyen tüdő vagy szívbetegsége van, ami csökkent oxigénfelvétellel, keringési és diffúziózavarral jár, akkor gondok adódhatnak.

Általában a jelentkező problémákat oxigén adása megoldja. Egyedül a légmell (pneumothorax) képez abszolút ellenjavallatot a repülésre, mert a levegő nyomásának csökkenése a mellkasban levő gáz expanzióját okozza, ami nyomhatja és megtörheti a mellkasban levő ereket, halált okozva.

Az oxigén parciális nyomásának változása magasság szerint

Már a XVI. században Joseph de Acosta jezsuita szerzetes az Andok magaslatain történő utazásai során megfigyelte önmagán, hogy fejfájása, nehézlégzése és szédülése jelentkezik, amit ő a „vékony levegőnek” tulajdonított.

Nem is tévedett, mivel az oxigén parciális nyomása a légköri nyomással arányosan csökken (pO2=0,2093xbarometrikus nyomás) és minél magasabbra emelkedünk, a levegő hőmérséklete, a levegő oxigéntartalma és az oxigén parciális nyomása annál jobban csökken.

Ha túl magasra jutunk, akkor a szervezet kénytelen alkalmazkodni a jelentősen megváltozott nyomásviszonyokhoz. Világszerte számtalan látogatott síparadicsom van 3000 méter fölött, de Chilében 5900 méter magasságban is létezik folyamatos emberi tevékenység.

Ezen magasságban az oda feljutók 50 százaléka idővel tünetessé válik, ám ennek ellenére - különösen 4200 méter fölötti magasságban - a vér oxigéntartalmának csökkenése miatt (artériás hypoxaemia) átmenetileg kellemetlen tünetek jelentkeznek, mint a fejfájás, szédülés, alvászavar, étvágytalanság.

Hogyan próbál meg a szervezet alkalmazkodni?

Ha a tüdőbe bejutott levegő oxigén parciális nyomása kevés az alacsonyabb légköri oxigénszint miatt, akkor kompenzáló mechanizmusok lépnek életbe, melynek első lépcsője a légzés fokozása.

A szervezet a csökkent nyomás miatt keletkezett oxigénhiányt a légzés fokozásával törekszik áthidalni, enyhítendő az oxigénhiányt. Ez a válaszforma nagyfokú egyéni variabilitástól is függ, tehát van, aki jobban, van, aki kevésbé jól képes ezáltal alkalmazkodni.

Nagy tengerszint feletti magasságon, 3000-4000 méter felett a vitálkapacitás (a légzés teljesítőképességének mértéke) 4 százalékkal csökken, míg 8 839 méternél (29.000 láb) ez már 13 százalék. Ezt részben a szövetközti részekbe (interstitium) történő folyadékeltolódás okozza.

Csökken a tüdő rugalmassága, részben szintén az interstitiális folyadék megnövekedése miatt. Terhelés esetén a légzés fokozódása ellenére romlik a tüdő oxigénfelvevő kapacitása, ami rontja az szervezet oxigénellátását. Végül a magaslati oxigénhiány (hypobarikus hypoxia) csökkenti a maximális oxigénfogyasztást és a terhelhetőséget.

A leggyakoribb magaslati betegségek

A magaslatra történő emelkedést követően kialakuló betegségek az akut hegyi betegség, a magaslati tüdőödéma és a magaslati agyödéma. Utóbbi két betegség akár halálos kimenetelű is lehet, ha nincs megfelelő, szakszerű beavatkozás.

A gyors, alacsonyabb magaslatra történő visszatérés, akár mentőhelikopterrel is, megelőzheti a súlyos halálos kimenetelt. E betegségeken kívül léteznek más magaslat által kiváltott panaszok, mint: hóvakság, retina bevérzés, hypotermia (lehűlés), és a tartós magaslaton való tartózkodás által kiváltott más zavarok.

A tüdő részei. 1.: mellhártya-folyadék, 2.: mellhártya, 3.: bal lebenyek

Forrás

Akut hegyi betegség.

Az akut hegyi betegség a leggyakoribb, magasság miatt kialakuló betegség. A kritikus magasság elérése után azonnal vagy 3 napon belül jelenik meg, gyakran spontán megoldódnak.

A tünetek általában 4 000 méter feletti magaslaton érezhetők. Fejfájás már 2 439 méter (8000 láb) felett az érintettek 70 százaléknál megjelenik. Alvás közben a légzés lelassul, majd felgyorsul, és ez periodikusán ismétlődik, ami a kérgi légzésszabályozás alvás alatti felfüggesztése miatt alakul ki.

Az alvás nem kielégítő és ez is fokozza a rossz közérzetet. Ezen kívül hányinger, hányás, nehézlégzés, a végtagokon jelentkező ödémák, rossz körérzet, étvágytalanság és fáradékonyság is jelentkezhet. Nincsenek jellegzetes laboratóriumi eltérések, a betegséget csak elmesélésből, anamnézis alapján lehet diagnosztizálni.

A betegségnek több oka van, a legfontosabb valószínűleg az, hogy a betegségben szenvedőknek kisebb mértékben tudják kompenzálni a légzés fokozásával az oxigénhiányt, az oxigénhiány miatt kialakuló fokozott agyi véráramlás és a kapilláris (hajszáleres) átszivárgás pedig súlyosbítja a panaszokat.

Az akut hegyi betegség magától megszűnik, ritkán van szükség kezelésre, még a tovább emelkedés is megengedett egy rövid pihenőt követően. Tüneti kezelésként alkalmazhatunk hányinger elleni szereket, továbbá fájdalomcsillapítókat fejfájásra. Ha a tünetek nem szűnnek, vagy súlyosbodnak, akkor a további emelkedést el kell halasztani és lejjebb ereszkedni 300 méterrel.

Ön tudta?

Mi a pulsoximetriás vizsgálat? A vér oxigén telítettségének (szaturáció) meghatározása céljából fájdalommentes pulsoximetriás vizsgálatot végeznek egy ujjra húzható készülék segítségével.

A magaslati tüdőödéma jóval alacsonyabb arányban jelenik meg (2-15 százalékban), ám súlyosabb kimenetelű lehet. Főleg fiatal, jól edzett egyéneknél jelenik meg, akik gyorsan eljutnak 2500 méter fölé, általában második éjjel.

A panaszokat a tüdő ereinek elváltozása okozza, az oxigénhiány miatti érszűkülés és a hajszálerek fokozott áteresztőképessége. A vérrel együtt a léghólyagokat fehérjében gazdag folyadék árasztja el és tovább rontja az oxigénfelvételt. A nehézlégzés fokozódik és megmarad nyugalmi állapotban is, száraz köhögés jelentkezik és rózsaszínű köpetürítés. Gyorsult légzés jelenik meg, ellilulnak az ajkak.

Mivel az állapot életveszélyes, azonnal és sürgősen be kell avatkozni. 600-1000 méterre le kell vinni az érintettet. Oxigént adni, lehetőleg túlnyomásos sátorban. Az áldozatokat általában a rossz idő miatti mentés lehetetlensége okozza. Kalcium csatorna blokkolók (nifedipine 20 mg 6 óránként) adása hatásos lehet.

A magaslati agyödéma ritkábban jelentkezik a tüdőödémánál. Mozgáskoordinációs zavar, mozgásnehezítettség és később tehetetlenség, majd tudatzavar, kóma, hallucinációk jelzik. Az érintettet le kell szállítani 1000 méter alá, segíthet a dexamethasone kezelési, illetve a túlnyomásos oxigénsátor.Mitől függ, hogyan reagál szervezetünk?

A magaslati betegség előfordulásának lehetősége 3000 méteres tengerszint fölötti magasságon túl fokozott, ehhez hozzá adódik az emelkedés rátája (napi 300 méter szintemelkedés fölött), de függ a szélességi foktól, a hőmérséklettől, alacsony nyomású viharoktól, a téli időjárástól és mindentől, ami csökkenti a levegő nyomását. A tüneteket kiváltó tényezők közül meg kell említeni az edzettség szintjét, különböző vírusos betegségek jelenlétét, alkohol, altatók, drogfogyasztást és természetesen az egyéni érzékenységet is.

A megelőzés legfontosabb eleme a fenti tényezők többségének kiküszöbölése: a fokozatos emelkedés, a jó általános fizikai állapot, a szervezetre káros hatások kerülése. Megelőzésként lehet alkalmazni továbbá az acetazolamide nevű vízhajtót (2x250mg, vagy 1x500mg hosszú hatású), mivel csökkenti a tüdő és/vagy agyödéma kialakulását, vagy dexamethasone nevű szteroidot (6 óránként 1x4 mg, vagy 8 mg-ot egyszerre). Ha két-három napnál tovább tartanak a panaszok, akkor fennáll a veszélye annak, hogy tüdő vagy agyödéma alakul ki.

A tüdőödéma gyorsan kialakuló, kezelés nélkül halálhoz vezető kórkép. Fő tünete a fokozódó nehézlégzés, mely sokszor éjszaka jelentkezik, felébresztve a beteget, illetve az akár mellkasfalra tett füllel is hallható ún. apróhólyagú szörcsölés, mely ahhoz hasonlít, mint amikor szívószállal buborékokat fújunk egy pohár vízben.

Bővebben a tüdőödémáról>>

(WEBBeteg - Dr. Brugós László, tüdőgyógyász)

Nyalam, 3800 m

2010. 09. 11.

Katmanduba érkezesünk éjjelén hatalmas égszakadás zúdult a városra, s a hegyvidékre is, ennek hozadéka, hogy az autóutakat földcsuszamlások, sziklaomlások torlaszolják el.

Jelen esetben 3 helyen tették átjarhatatlanna a Katmandut Tibettel osszeköt útvonalat. Ilyenkor a környéken lévo, csekély szamú munkagép próbálja meg szabaddá tenni az utat, sokszor több napos munkával érve el eredményt. s aztan jön az újabb esőzes, s a sziszifuszi munka folytatódik...

Várakozni tehát nem nagyon érdemes a torlaszoknál.

Kialakult egy jól működő rendszer: a torlaszokon teherhordók szállitják at a csomagokat, s a túloldalon új szállitoeszközökbe pakolják. Ott van nagyobb probléma, ahol két csuszamlás közé nem rekedt be semmilyen mozgosítható jármű.

Ilyenkor a teherhordók viszik tovább terhüket addig, míg el nem érik a következő járművet. Ez a fajta utazás igencsak kalandos és lassú, de éppen ez a szép benne.

Délutáni óriási zápor zúdult le ránk, de szerencsére ekkor mar legeslegutolsó autónkban ültünk, s hamarosan elértük a nepáli határtelepülést, Kodarit.

Ma reggel sikeresen átlptünk a határon, ám kísérőnk vízuma még nem érkezett meg ekkorra, mit mi elég nehezen értettünk. végül is ő Kodariban várakozik, de reméljük, hogy hamarosan befut expedíciós felszerelésünkkel. A kínaiak által a 9 évvel ezelőtti állapotokhoz képest alaposan felújitott úton gyorsan elértük a 3800 méteren fekvő Nyalamot. A városka is sokat fejlődött az elmúlt évtizedben.

A mai magasságunk már elinditja szervezetünk akklimatizációját, ezt most egy kis hegyi túrával igyekszünk sekenteni. Holnap tovabbutazunk Tingribe, 4200 méterre.

Helyzetjelentés

2010. 09. 14.

Helyzetjelentés: A Kollár Lajos vezette Magyarok a világ nyolcezresein 2010-es expedíciósorozata hétvégén elérte az 5720 méter magasan lévő előretolt alaptábort (ABC). Hétfőn Erőss Zsolt, Szlankó Zoltán, Horváth Tibor és Kollmann András elindult, hogy felépítse 6400 méteren az első magashegyi tábort.

Jelentés az előretolt alaptáborból

Kollár Lajos jelentése az előretolt alaptáborból, 5700 méterről (2010.09.14.)

"Ma lejárt Kelemen Feri trekking-ideje és elindult lefelé két jak kíséretében. Rendkívül jól teljesített, tegnap elérte a tábor fölötti 6000 métert is.

Van egy sajnálatos esemény is: Tóth Zsolt operatőr, a forgatócsoport tagja nem tudott megbirkózni a magassággal, az akklimatizációs túrák nem tették meg a megfelelő hatást így meg kellett válnia az expedíciótól. Ma, Kelemen Ferivel együtt ő is elindult lefelé és haza Budapestre.

Meg kellett hozni ezt a kényszerű döntést, hogy elkerüljünk egy súlyosabb helyzetet. Sajnos, a Himalájában ezen a magasságon nem jól akklimatizálódó emberek közül kerül ki a legtöbb tragikus végű baleset. A helyzet következményeképpen fellépő tüdő, vagy agyi ödéma, hirtelen halálhoz is vezethet. Tóth Zsolt operatőr távozása után a dokumentumfilm forgatása természetesen folytatódik tovább, Kollmann András rendező látja majd el az operatőri feladatokat. Az expedíció tagjai is segítséget nyújtanak majd neki, hiszen ilyen magasságban fizikailag nagyon megterhelő még a legegyszerűbb mozgás is.

Áll az I.-es tábor 6400 méteren, két sátorral. Az Erőss, Szlankó, Horváth, Kollmann négyes állította föl még tegnap, ott aludtak és ma délelőtt jöttek vissza az előretolt alaptáborba.

Várjuk a Mécs, Wetzl, Gál hármast, hogy kiegészüljön a csapat és velük együtt 8 fő marad a létszám. A figyelemre méltó érdekessége az expedíciónak, hogy Erőss Zsolt hogyan teljesít az "új" lábával. Idáig úgy tűnik nincs különbség. Az akklimatizációs túrán is a régi formában mozgott.

A másik érdekesség Wetzl Péter kísérlete lehet, a Cho-Oyu csúcsáról való lesízés. Nemzetközi szinten sokan hajtották végre már, de magyar sikerről idáig nem beszélhetünk.

Két nap pihenő következik és a II.-tábor (7200 m.) kiépítése következik.

Az erős fény irritálhatja a szemet, szélsőséges esetben kialakulhat a „hóvakság” a szaruhártya „megégése”. A betegség erős könnyezéssel, szempirosodással, fájdalommal, égő-szúró érzéssel és homályos látással jár. Műkönny és hámosító készítmények hatására rövidesen tünetmentessé válnak a páciensek és panaszok szépen megszűnnek.

(WEBBeteg - Dr. Papp Júlia, szemész)

A magyar csapat kivár; a kínaiak nem vártak, őket már mentik...

2010. 09. 20.

Az expedíciót előbb elhagyó Kelemen Ferenc és Tóth Zsolt szeptember 19-én, vasárnap 10:20-kor érkezik meg Budapestre!

Jelentés az expedícióról: a havazás miatt a magyar csapat pár napig nem indult el további táborok kiépítésére, a kínai expedíció viszont igen. Őket és serpáikat lavina vitte el a Cho Oyun, a mentés folyik.

Kollár Lajos levele az előretolt alaptáborból 09.18., szombat:

"Ma reggelre kisütött a nap és reményeink szerint egyre távolodik a monszun. Két nappal ezelőtt történt egy baleset a II-es tábor fölött: a kínai csapat előmászói fix köteleket helyeztek el a II-es és a III-as tábor között, mikor egy lavina elsöpörte őket. A hírek szerint senki sem halt meg, de sérültek vannak. A mentés önszerveződéssel folyik.

Sok hó esett az elmúlt négy napban, Mécs, Wetzl, Gál és én az I-es táborba készülünk. Szombat kora délután fölmegyünk és vasárnap reggel jövünk vissza. Erőss, Szlankó, Horváth, és ha Kollmann Andris és Pemba sherpa is rendben lesz, akkor felmennek az I-esen keresztül a II-e táborba, és elhelyezik a sátrakat és némi felszerelést 7200 méteren. A csapat tervei szerint ez elég kell, hogy legyen akklimatizációs előkészületnek, így a következő fölmenetnél a III. tábor már egy előretolt csúcstámadó tábor lenne 7600 méteren. Ez egy rövidített program, de jó előkészületi állapotban simán kivitelezhető.

A sízők, Wetzl Péter és Mécs László egészen a II-es tábor eléréséig nem viszik a léceket, mert a cél az akklimatizáció. Az utolsó felvonásban, a csúcstámadási szakaszban kerül sor a lécekre."

Fagyási sérülések és kihűlés

2010. 09. 21.

A fagyási sérülés elsősorban a lábakat, kezeket, orrot, füleket veszélyezteti, ám komolyabb lehűlés esetén külső segítség nélkül nincs esély a fagyhalál elkerülésére.

A hideg hatására beindul a szervezet védekező reflexe, melynek következtében érösszehúzódás, érszűkület jellemzi a hidegnek kitett területeket. A védekező mechanizmus a későbbiekben azonban káros következményekkel jár, hiszen a tartós érszűkület következtében sérül az adott területek oxigen- és tápanyagellátása.

Mindennek következtében a legkisebb erekben vérrögök keletkezhetnek, melyek az adott erek elzáródásához, a keringés megszűnéséhez és végső soron szöveti elhaláshoz vezetnek.

Lehűlés és fagyhalál

Lehűlésről akkor beszélünk, ha a végbélben mért, úgynevezett maghőmérséklet 35 °C alá süllyed. A lehűlés során kimerült, életfolyamataiban lelassult betegnél döntő a szervezet mielőbbi visszamelegítése. Ilyenkor könnyen felborul a szervezet anyagcseréje, a só-víz háztartás egyensúlya, ami szívritmuszavarok kialakulásához vezethet, ezért az ilyen betegek felmelegítését kórházban kell végezni. Igen súlyos lehűlés esetén először izgatottság, azután érzéstelenség, levertség, álmosság következik, melynek leküzdésére az ember ritkán képes, és bár teljes tudatában van az elalvással járó veszélynek, feladja, elalszik. Ilyenkor külső segítség nélkül nincs esély a halál elkerülésére.

A fagyási sérülés fokozatai

Elsőfokú fagyás.

Az elsőfokú fagyás a bőr fehéres, sárgás elszíneződésével jár, zsibbadó, égő érzés kíséri, néhány óra múlva vizenyő jelentkezhet. Napok múlva a fagyott testrészt borító bőr hámlani kezd, ami hetekig tarthat.

Másodfokú fagyás.

A másodfokú fagyást a bővérűség, a vizenyő, majd körülbelül 12 óra múlva a hólyagképződés jellemzi. A hólyagokban víztiszta vagy fehéres folyadék van, a hólyagokat vérbő szegély veszi körül. A vizenyő egy héten belül eltűnik, a hólyagok 2-3 hét alatt beszáradnak és helyükön fekete pörk alakul ki. A pörk leválása után sérülékeny, vékony lesz a bőr. Jellemző, hogy a bőr érzőműködése megszűnik, fonákérzés, illetve fájdalom jelentkezik.

Harmadfokú fagyás.

Harmadfokú fagyás esetén a bőr teljes vastagságában sérül, de érintett lehet a bőralja is. A viaszos színű területről zavaros váladék szivárog, a sérült terület határán hólyagok alakulnak ki, az egész fagyott testrész megdagad. Napok alatt kialakulhatnak a mélyebb szövetek elhalására utaló tünetek is. Fekete, kemény, száraz pörk alakul ki, ami végül leválik, és a bőrön fekélyek képződnek. A harmadfokú fagyást kifejezett lüktető, nyilalló fájdalom kíséri.

Negyedfokú fagyás.