A Hungária Fürdő helyreállított homlokzata

A Hungária fürdő a felújítás előtt

A 24. óra már rég lejárt: ma már csak az a kérdés, mennyit lehet még visszaállítani a magyar szecesszió egyik kiemelkedő alkotása, a Dohány utcai Hungária hajdani ragyogásából. Néhány napja megkezdődött az építkezés; a fejlesztő és a tervezők azt ígérik, Budapest egyik legszebb hajdani fürdője visszanyeri régi fényét, a mellette emelkedő szálloda pedig udvariasan illeszkedik a történelmi zsidónegyed utcaképébe.

Sokan felelősek azért, hogy a Hungária fürdő és a szomszédos Continental Szálloda egykori tömbjéből szinte csak egyetlen traktusnyi, végletesen lepusztult csonk maradt. A Nyár, a Dohány és a Klauzál utcára is kijárattal nyíló komplexum az 1900-as évek elején élte fénykorát, még azelőtt, hogy elkészült volna a fényes, új csarnok – írja az épületegyüttes történetével évtizedek óta foglalkozó városvédő, Ráday Mihály a Budapest folyóirat ezévi első számában. A Dohány u. 44. szám alatt 1908-ra felépült fürdő és közel negyven méter hosszú, nyitható üvegtetővel ellátott nagymedencéje ennek ellenére egy évtizedig kedvelt célpontja volt például a közeli New York Kávéház irodalmi társaságának; építészeti mellett tehát várostörténeti értéke is jelentős.

De mit is keres egy fürdő a belváros közepén? Az úgynevezett „ásványfürdők” a 19. század közepére népszerűvé váltak Pesten; a Nyár utcában Gumperl András működtetett ilyet, főleg vidékről érkező vendégkörrel. A környék lakosságszámának növekedésével aztán a közfürdőknek egyre nagyobb szerep jutott: rendszeres látogatóként fogadták a saját fürdőszoba nélküli lakásokban élőket is. A Nyár utcai intézmény részben emiatt, részben a növekvő vendégkör igényeitől hajtva bővült kád- és gőzfürdővel a Klauzál utca felé 1897-ben, majd évtized múltán az új nagymedencével a Dohány utcai szárnyban.

A lakások tömeges összkomfortosításával a közfürdők kora leáldozott. 1920-ban az új tulajdonos filmszínházzá alakította az uszodacsarnokot, majd néhány éven belül a fürdőfunkciók teljesen megszűnnek – viszont bevezetik a gyógyvizet a szomszédban 1922-ben megnyílt, 170 szobás Continental Szállóba (1891-1917 között már egy másik szálló is működött Budapesten e néven, a Nádor utcában). A Hungária fürdő 1963-ig színház, a Continental pedig utoljára 1970-ben fogad vendégeket. Ezt követően a komplexum, amelynek építészeti értékeit csak kevesen ismerték fel, rohamos pusztulásnak indul.

Már a nyolcvanas években elkészülnek a tervek a felújításra (a Rockszínházzá alakított fürdőben például KISZ-esek tombolhattak volna), még az állagmegóvást is teljesen elhanyagolják. 1985-ben szétverik a fürdő homlokzatának hatalmas, Zsolnay-féle eozinmozaikokkal ékes domborművét. 1994-ben a Dohány utca 44. alatti fürdő, valamint a Dohány u. 22. alatti szálloda és a Klauzál u. 6. alatt álló épületszárny fővárosi védelmet kap, amelyet utóbbi kettő esetében még abban az évben visszavonnak. Ezt a privatizált épületek új tulajdonosa, a Beverly Hills Kft. ki is használja. A pusztuló épületek lassan eltünedeznek: a szálló meghagyott homlokzataszelete mögött évekig fizetőparkoló működik, 2001-ben pedig alattomban bontani kezdik az utolsóként megmaradt fürdőépületet is. Mára csupán a főhomlokzat áll, mögötte a lecsupaszított falak, egy-két szobányi mélységben.

Ágoston Emilnek (1876-1921) ez a fürdő a legfontosabb műve, melyhez stílusában csak a jelenleg is felújítás alatt álló Párisi Nagy Áruház (avagy Divatcsarnok) mérhető egész Budapesten – az azonban egy évvel későbbi. A főleg bérházakat tervező Ágoston egyszerű, nagyvonalú gesztusokkal a főbejárat köré szervezte a homlokzatot, a szűk utcában meghökkentően elegáns hatást keltve. A főhomlokzatot és a medenceteret Zsolnay-kerámiával, bronz falikarokkal és korlátokkal, faragásokkal díszítették, kiképzése Budapest legszebb fürdőivel, a Gellérttel és a Széchenyivel vetekedett. 

A Beverly Hills megbízásából Vékony Péter és a jászberényi tudásközpont kapcsán a hg.hu-n is bemutatott Nirmana építésziroda néhány évvel ezelőtt már készített terveket a fürdő megmaradt szekciójának felújítására és a mellé építendő apartmanházra. A társaság és vele együtt a telek azonban hamarosan gazdát cserélt; az új tulaj, a jordán Zeina Hotel Kft. pedig szállodát szánt a Dohány utca 22-re; mégpedig ugyanannak a Petur Stúdiót vezető Hegedüs Péternek a munkájaként, aki első budapesti szállodájukat, a Só utcai Botique Hotel Zarát is tervezte. A Nirmana Hegedüsék megkeresésére kapcsolódott be újra a munkába, mégpedig a műemléki részekért felelve – tudtuk meg a Petur Stúdiótól.

Mivel a fürdő belseje szinte teljesen elpusztult, mindent az alapokról kellett kezdeni. Vékony Péterék Ráday Mihályt hívták segítségül: szerencsére a Budapesti Városvédő Egyesület archívumában számos, a hatvanas-hetvenes évekből való fénykép található, amelyek viszonylag ép állapotban mutatják a fürdőteret. Ennek alapján, bár teljesen rekonstruálni nem lehet, az eredeti belső számos eleme visszakerül a helyére, a falikaroktól a bronz díszítéseken a gyönyörű forgóajtóig. A rekonstrukciót a műemlékvédelmi hatóság részéről Sajti Zsuzsanna felügyeli.

A legnagyobb kihívás azonban az újat hozzátenni a rekonstruált régihez – válaszolta lapunk kérdésére Vékony Péter. Ebben a munkában Fülöp Krisztina belsőépítész segédkezik: együtt építik újjá azt az 5-600 négyzetméternyi, kétszintes teret az egykori fürdő főbejárata mögött, ami hamarosan a szálloda lobbijaként funkcionál majd. A galérián nyilvános kávézó kap helyet, a rekonstruált, dongás mennyezetű medencetérben pedig kisebb vízfelület idézi fel az eredeti funkciót.

A Continental helyén épülő új hotelszárny az utca felől elbontott épület tömegét idézi, a belső udvarokon viszont a korábbinál jóval több zöldfelület lesz, sőt. kert készül a tetőn is. Akárcsak régen, a tömbnek most is három bejáratot terveznek: a 110 férőhelyes garázs megközelítése a Nyár utcáról történik, a vendégek a Dohány utca fürdő főkapuján keresztül léphetnek be, a személyzet pedig a Klauzál utcai bejáratot használja majd. Utóbbi bejáraton keresztül közelíthető meg a földszinti nagyterem, amely akár a környék közösségi rendezvényeinek is helyszínéül szolgálhat.

A hotelszárny a lehető legvisszafogottabb, semleges hatású, a tervező Hegedüs Péter szándékai szerint azért, hogy kiemelje a fürdőépület rekonstruált homlokzatának szépségét. Az egyetlen felületi játék néhány szobaablak erős kerettel történő kiemelése. Ez arra a jellegzetesen századfordulós gesztusra emlékeztet, amelyet a fürdő homlokzatán is megfigyelhetünk: a sima kőburkolatba rendszertelenül "beúsztatott" néhány rusztikus kőelemre. A komplexumban 280 szoba nyílik; a belsőépítészetben Sáfrány Csilla és Vörös Virág működnek közre. A némiképp optimistának tűnő hivatalos becslések szerint 2010 nyarán már fogadja vendégeit a négycsillagos Continental Hotel Zara.

(forrás: hg.hu)